A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 9. Katona Marianna (TIVIZIG): A 2017. évi jeges árvíz tapasztalatai a Közép-Tiszán
Bevezetés Hazánk és a környező országok éghajlati viszonyai között télen a negatív léghőmérsékletű időszakok a jellemzők. Ebből következően folyóinkon számolni kell a jég megjelenésének különböző formáival (jégzajlás, jégtorlasz, álló jég). Az elmúlt években a zord hideg tél nem mutatta meg magát a jeges árvizek terén. Utoljára 2002-ben Körösökön, majd 2010. decemberében volt jeges árhullám a Tiszán, amely békésen levonult. A jeges árhullámok esetén az árvízveszélyt az fokozza, hogy a jég kisebb-nagyobb mértékben lecsökkenti az adott folyószelvény vízszállító kapacitását, növelve ezzel a szelvény feletti szakaszon a vízszintemelkedés mértékét. Dolgozatomban a Közép-Tisza 2017.évi jeges árvizének levonulását és elemzését mutatom be. Jégészlelés folyamata A november 15.-március 15. közötti időszakban végzik a jégészlelést az érintett szakaszokon. A felszíni vizek jégjelenségeinek megfigyelését az ME-10-231-7 számú Műszaki Előírás, a felszíni vizek jégvastagságának mérését pedig az ME-10-231-8 számú Műszaki Előírás írja le és szabályozza. Az aktuális jégkód lista alapján történik a jelenségek besorolása, amely minden észlelő számára megtalálható az észlelési napló mellékletében. Az alkalmazott jégkódok a WMO listájából került átvételre. A jégészlelés alapvetően két részre bontható: • ahol vízállás mérés történik, ott a jégjelenségeket is észlelni kell, tehát a vízmérce szelvények is jégészlelési szelvények; • a vízmérce szelvényekben végzett észlelés ajég észlelési idényben kiegészül a jégfigyelő járőr jelentésével, amelyet külön dokumentálni kell. A járőr bejárja a részére kijelölt szakaszt, a más-más jégjelenségekkel jellemezhető szelvényeket a folyásirány szerinti felső határukkal megadja (fkm, 100 m-es pontossággal). A jégfigyelő szakasz megfigyelés átmenetileg - egyes feltételek teljesülése mellett - a jégjelentő szolgálati beosztásban kijelölt észlelési pontra is korlátozódhat. A jégfigyelő járőrnek a következőket kell meghatároznia és dokumentálnia a jégfigyelő naplóba: • a jégjelenség kezdő szelvénye (folyásirány szerinti felső határa); • a jégjelenség (jelkulcs szerint kódolva); • a jég (vagy torlasz) becsült vastagsága; • a hó becsült vastagsága a jégen. A jégfigyelés alapvetően szemrevételezésen alapul, amelynek legfontosabb feltétele a megközelíthetőség, valamint a láthatóság. Kedvezőtlen időjárási (pl.: köd) vagy fényviszonyok (pl.: éjszaka) mellett a láthatóság korlátozódik, a megközelíthetőséget pedig a töltések és a folyó távolsága, valamint az árterek benőttsége határozza meg. Az észlelő az észlelt adatokat minden reggel egyszer 8 óráig jelentenie kell az érintett szakaszmérnökségekre a béke időszakban. A szakaszmérnökségeken az adatokat táblázatba foglalják és az OHM rendszerében rögzítik, végül továbbítják a Vízrajzi Csoportok felé. A VIZIG-ek Vízrajzi és Adattári Osztályai a beérkező adatok alapján (jégjelenségek megjelenése, változása illetve megszűnése függvényében) készítik el és teszik közzé összefoglaló jelentéseiket, eseteként jégtérképeiket. Az Országos Vízjelző Szolgálat háromféleképpen öszszesíti az értékeket naponta: országos napi jégjárási térképeket, folyónként sávos grafikont (idő-fkm függvény) és táblázatos értékelést készítenek. 2
