A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése
A terület rekonstruálható vízrajzi képe alapján úgy becsülhető, hogy a Nagy-árok mentén a víz átgondolt, tervezett visszatartásával és elvezetésével 4-5 ezer hektárnyi hasznosított területen lehetett szabályozni a talajvízszint ingadozását és 50-60 ezer hektárnyi mélyebb fekvésű területet lehetett megvédeni az elöntésektől, az ároktól délre elterülő 150-200 ezernyi hektárból, ami a növényi és állati eredetű élelmiszer és háztartási eszközök, ruházat termelését biztosította. Hidraulikai elemzés A vizsgálat tárgyát képező, kb. 95 km hosszú észak-alföldi Csörsz-árok (Nagy-árok) 5. ábra szerinti vázlatos hosszelvényének vízvezetési, lejtési szempontból két problematikus részlete (a mai terepviszonyok alapján!) a Zagyvába, illetve a Tiszába torkoló szakasza, mivel a nyugatinál jelentős emelkedésű domb, a keletinél pedig feltöltődött, esés nélküli ártéri öblözet található. Az utóbbi Tiszadorogma- Ároktő közötti szakasz „esésvesztése” jól rekonstruálható az Archeogeológiai áttekintés-i fejezetben ismertetett ellentétes süllyedési/feltöltődési vertikális folyamatok fajlagos értékeivel. Csupán például szolgáló egyszerű számítás alapján feltételezzük, hogy a 2 évezreddel ezelőtti esés 10 kmen 1 m volt (0,1 ezrelék). Ha ezen időtávon az aljzatsüllyedés 2 m, a feltöltődés 3 m volt a fajlagos értékek alapján, akkor napjainkra „eltűnt” az árok hosszelvényének egykori lejtése. Az árok másik betorkolási szakaszának rekonstruálása, a rendelkezésre álló régészeti reliktumokkal összevetve, első közelítésben a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat 1970-80-as évekbeli itteni talajvízkutató fúrásainak célirányos értékelése alapján remélhető. A Csörsz-árok vízrajzi helyzete alapján joggal feltételezhető vízgazdálkodási jelentősége miatt, röviden megvizsgáljuk a csatorna hosszelvénye és a régészeti leírások alapján becsült keresztmetszetekből kiadódó egykori hidraulikai teljesítményét, a következő három jellemző szakaszra: 1. Az ősvízrajzi kép szerint az Ős-Laskó vizét is egykor átvevő Tárná által táplált, Dormánd-Jászárokszállás közötti, kb.25 km hosszú nyugati ág. 2. Az egykori Ős-Eger patak által táplált Füzesabony-Borsodivánka közötti, kb. 15 km hosszú keleti ág, egy kisebb szelvénnyel. 3. Az előbbi folytatását képező, legkisebb esésű Négyes-Ároktő közötti, egykori Tisza ártérperemi, kb. 20 km hosszú szakasz. A régészeti leírások szerinti árok keresztmetszeti paraméterek: talpszélességek: 2-4 m partéi távolságok: 6-10 m meder mélységek: 3-4 m így a rézsű dőlése: kb. 45 0 azaz 1:1-s meredekségű. A FischlKlára-féle régészeti metszetek alapján feltételezhető, hogy az árokfenékkel érintett külső homok rétegben az előbbitől laposabb, felette a kötöttebb agyagos rétegben padkázással meredekebb, tört szelvényű rézsűt alakítottak ki. A hosszanti hidraulikus esést 1:10 000 méretarányú térkép terepszintvonalaiból számítottuk, az Agroszkin-féle érdességi tényezőt közepes állapotú földmeder csatornára választottuk. A három vizsgált szakaszon, a hidrológiailag alkalmasnak vélt keresztmetszet méretekből kiinduló hidraulikai számításokat a következő szelvényméretekkel végeztük a fenti kiemelt szakaszokra, mindenhol l:l-es oldal rézsűvel 16
