A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
13. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 15. Szlabóczky Pál (Geokomplex Kft.): Az északalföldi Csörsz-Árok vízgazdálkodási értékelése
Kr.e. 4000-3000, (ami közelítően egybeesik a Tölgy-2, neolitikumi, dél felöli népvándorlással), 1400-300, majd Kr. u. 500-tól napjainkig, (ázsiai nyugati népvándorlás). Fontos lehet az a tény, hogy Miskolc keleti részén, az Os-Szinva egykori Sajó völgyi kitorkolásánál, több méter vastagságú, km2-es nagyságrendű olyan mészkőkavics réteg található, ami a jégkorszakvégi (würmi) kvarcos Sajó kavics réteget takaró vékony infúziós ártéri agyagot borítja. Ez a holocén korú felső, vékony, zömében mészkő anyagú akkumulációs kavicsréteg munkaárki feltárások alapján a Martinteleptől, a Búza téren át követhető egészen a Déryné utcáig. A Hunyadi utca elbontott Greutter- kúria telkén mélyített munkagödrökben viszont a völgytalpi kavicsréteg tetején jelentős holocén medervándorlásra utaló eróziós képleteket láttunk. Tehát a holocén kor elmúlt évezredeiben a Sajó völgyében is követhető, jelentős tektonikus-klimatikus eredetű geológiai réteg felszín áthalmozódások voltak. Az ÉK.-i magyarországi kései holocénkori vertikális geológiai mozgásokra találunk jó példát a Szerencs-patak völgyében, Abaújszántó-Abaújkér vonalában, ahol a völgytalpi O-holocén fekete agyag nyugatias elbillenése, valamint Felsődobsza-Pere térségében, a földtörténeti magaspart csúszások miatti Hernád-meder eltolódások jelzik a tektonikus események csupán néhány évezreddel ezelőtti orogén időszakok jelentős térszín formáló hatását. Az előző néhány fokos rétegelbillenésből, néhány méteres szintkülönbség adódik, kis távolságon belül is. Ha figyelembe vesszük, hogy a helyszín a Szerencs- Hernádi nagytektonikus zóna, még akkor is egy nyugodtabb tektonikájú területen, mint a Csörsz-árok mentén, az ó-holocén (neolit) korú egykori térszínen, néhány évezreden belüli egy-két méteres szintkülönbségek kialakulásával kell számolnunk, ami összevág az ilyen Dél-Hevesi-Borsodi mezőségi számításainkkal. A Tisza északmagyarországi ártéri öblözeteiben, geodéziai mérések szerint, a mederszabályozások utáni évszázadban fél méternyi feltöltődéseket mértünk, de még az 1960-as évek száraz periódusában is recens szélfújta homokbucka képződést láthattunk a kenézlői almáskertnél. Ugyanitt, a XIX. századi Tisza szabályozást követő meder (vissza)vándorlás nagyságrendje 1 m/év-nek adódott, a térképek alapján. Ez azt jelenti, hogy például Ároktőnél a Csörsz-árok tiszai torkolatának helyét a XVIII. századi első mederfelvételekhez képest, akár kilométerekkel az akkori partélektől távolabb kell keresnünk, figyelembe véve azt is, hogy ez a jelentős fajlagos partvonal (meder) vándorlási érték a nagy mederszabály ozások nyomán adódott, természetes körülmények között valamivel kisebb lehet. Ugyanilyen nagyságendű mederáthelyeződés mutatkozik a Hernád-Sajó torkolat vidékén, Bőcs- Sajólád ill. Ónod-Muhi közötti, történelmi értékű területen is. (Szlabóczky P. 1996). Mindez alátámasztja, hogy a Csörsz-árok keleti, tiszai torkolatánál, akár a közelmúlt évszázadokban is, olyan geológiai térszín változások és mederáthelyeződések zajlottak, amelyek elrejtették az árok vonalát, torkolatát. Az Ároktő térségi kútfúrások során kereken 25 méternyi, holocén kori áthalmozott folyóvízi üledék rakódott le, ami 15 ezer év alatt, évezredenkénti több mint másfél méteres térszín emelkedést jelent, vagyis a süllyedés mértékét a közelmúlt évezredekben a feltöltődés valamivel meghaladta az Os-Tisza öblözeteiben. Ez összevág a bodrogközi, taktaközi, Sajó-torkolatvidéki adatokkal, ahol 30-40 m-nyi geológiai feltöltődést mutattak ki a vízkutató fúrásokban. A pliocén aljzat ugyanezen időszakban évezredenként kb. 1 m-t süllyedt. Ennek következménye, hogy a Csörsz-árok régebbi hosszelvény lejtése az elmúlt évezredekben néhány méternyivel csökkent, mivel az egykori térszín endogén aljzati süllyedését (lm/ év) az exogén feltöltődés üteme (1,5 m/év) meghaladta. Az Ároktő térségi kútfúrások zavart kőzetmintájú holocén korú rétegsorában, az uralkodó homok összleten belül, az oxidációs fok (szín), mész- és csillámtartalom változása alapján három-négy eltérő klímájú hidrodinamikai periódus mutatható ki. (Fenyő-Nyír, Mogyoró, Tölgy, Bükk?) A vizsgált terület geológiai rétegződését Rónai András (1985) összefoglaló munkájából átvett szelvényeken tanulmányozhatjuk (7. ábra). Ezekből első ránézésre szembetűnőek a holocénkori feltöltődésű, egykori tektonikailag preformált eróziós bevágódások, lépcsők, a szelvény túlmagasítás miatt meredeken aláhajló vonalai. A szelvényeken láthatók az 1950-60-as évek átlagos talajvízszintjei is, amitől csapadékos periódusokban 1-2 méterrel magasabb, száraz periódusokban alacsonyabb szintek alakulnak ki. ti
