A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
10. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 4. Kovács Richárd (ÉDUVIZIG): Fertő-tó vízminőségének megőrzése – a REBEN AT-HU Interreg projekt
Mivel a tó vízháztartásának fontos eleme a párolgás és tavi méreteket tekintve lényeges kiadási tétele a vízmérlegnek a nádasok nyílt vízfelszín párolgását meghaladó evapotranszspirációja, ezért a korábbi évek párolgási kísérleteit felújítva, a mai korszerű nádas osztályozási eredményekre támaszkodó, (térben, időben, állománytípusonként) reprezentatív adatokat szolgáltató, nádasok párolgását monitorozó rendszert szükséges kialakítani. A mindenkori tavi nádas állomány dinamikus vízigénye, ill. összes vízfogyasztása lehet éppen az egyik limitáló tényezője a távlatilag eltartható nádas állománynak. Amennyiben a nádasok távlati kezelését a tavi vízmérleg figyelembe vételével kívánjuk elvégezni, úgy a termőhelyileg eltartható (az evapotraszspirációja révén a kiadási oldalhoz tartozó) tavi nádas állomány mennyiségének és vízfogyasztásának nagy jelentősége van. A nádasok termőhelyi igényei A Fertői tavi nádasok a nádas termőhely és a rajta tenyésző nádas állomány szoros egységeként értelmezendők (nádasok = nádas termőhely + nádas állomány). A nádasok kezeléséhez elődlegesen a nád, mint növényfaj élettani sajátosságait és a nádasok termőhelyükkel való kölcsönhatását kell szem előtt tartani. A nád élettani folyamatai révén közvetlen hatást gyakorol élőhelyére, azaz a termőhelyére, anyag- és vízforgalma révén a nádas állomány a Fertő tó anyag- és vízmérlegét is befolyásolja. A nádasok kezelése tehát a tavi anyag- és vízháztartás módosításának eszköze is. A nádasok élettani folyamatai a nád egyedek és magának a nádas populációnak a fejlődésével együtt változnak, térben és időben átlagos értékekkel csak becslésszerűen jellemezhetőek, karakteres e folyamatoknak a napi és szezonális alakulása. A nádas állományokat alkotó nádszálak a fajra jellemző élettani folyamataikat a belőlük álló állomány által és a nekik otthont adó termőhely által meghatározott keretek között tudják gyakorolni. A nád ökológiai tűrőképessége igen tág, ezért termőhelyi igényeit széles határok között lehet csak jellemezni. Elsődleges termőhelye azonban a felszíni vizek parti (vízjárta, ill. vízzel borított) parti zónája. Érdekes módon, a nád zárt állományalkotó sajátossága révén, a fény viszonylag csekély módosító hatást gyakorol a növényre. A szegélyhatásból adódó kedvező növekedési adottságok sem elsősorban a fénnyel magyarázhatók. Az alacsony termetet a kedvezőtlen, a magast a kiegyenlített tápanyag-viszonyok okozzák. A fényen túl a hőviszonyok elsősorban a tenyészidőszak hosszára hatnak ki, a borítóvíz hőmérséklete (és természetesen vastagsága) határozza meg a tavaszi kihajtás időpontját, a kihajtás limitáló hőfoka 6-8 C° -os minimális iszapfelszín felett mért hőmérsékletnél becsülhető. A szél hatása többirányú, egyszerre módosítja a nádas állomány szerkezetét, és változtatja meg a vízzel borított nádas görgetett mederüledékét, mozgatja, ill. keveri meg a borítóvizet. A szél mechanikai hatása a szél- és hullámverés nyomain jól látható. A kifejezetten szárazföldi növényeknek a talaj tápanyag-viszonyaival összefüggő ásványos táplálkozásával szemben a nád táplálkozása első sorban a víz oldott anyagaival van összefüggésben, mivel az a „víz-iszap-talaj” hármas közegben zajlik. A szárazon álló nádasok esetében a talajvíz a talajjal, míg vízzel borított nádasok esetében a borítóvíz az iszappal van szoros kölcsönhatásban. A nád táplálkozása szempontjából a borítóvíz tápanyagtartalma a döntő. A nádas borítóvízében a táplálkozáshoz szükséges tápanyagok, oldott ionok formájában találhatók meg, ezeknek kell a teljes tenyészidőszak során megfelelő
