A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
10. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 4. Kovács Richárd (ÉDUVIZIG): Fertő-tó vízminőségének megőrzése – a REBEN AT-HU Interreg projekt
és magassága között fordított arányú összefüggés tapasztalható, mely elsősorban nagy kiterjedésű állomány esetén érvényesül [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], A borítóvíz áramlása, ill. stagnálása fontos termőhelyi tényező a nádasok életében. Az áramlási sebesség jelentős csökkenése és a lebegtetett hordalék lerakása kedvező körülményeket szolgáltat a 1,0-1,5 m vízborítású területeken a nagy kiterjedésű nádasok kialakulásához. Limitáló sebességként az 1 km/óra áramlási sebesség említhető meg. A vízszintingadozás mértéke és időpontja, ill. időtartama fontos tényező. A tenyészidőszak eleji hirtelen vízszintváltozás hatása sokkal kedvezőtlenebb, mint a fokozatos nyári és őszi változásé. Száraz területeken az őszi víztelenítés az aratás korábbi, tavasszal a későbbi befejezését teszi lehetővé (egyéb korlátozó tényezőket nem vizsgálva). A nád ásványi anyag igényét elsősorban a borítóvízből fedezi, ám részben a lágy és kötött iszap készleteit is hasznosítja. A nád fejlődéséhez legszükségesebb ásványi elem a nitrogén. Becslések szerint a nádas - termőhelyi és nádminőségi szempontból eltérő mértékben - átlagosan 115 kg káliumot, 80 kg foszfort és 800 kg nitrogént használ fel évente [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], A nádasok életük során növekednek, gyarapodnak, a nád tápelem-felhasználása és szárazanyag-produkciója, valamint éves növekedési üteme között szoros a kapcsolat. A nád ásványos táplálkozásához az oldott tápanyagok felvehetősége lúgos kémhatású borítóvizű tavak esetében a legkedvezőbb. A nád által produkált terméshozam a „víz-iszap-talaj” hármas közeg biodinamizmusával (felhalmozódott szerves anyag lebontásával) és a borítóvíz oldott ásványi anyag-koncentrációjával van szoros összefüggésben. A 4000-5000 mg/1 feletti sókoncentráció a terméshozam szempontjából azonban már limitáló tényezőnek számít [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], A nádasok vízfogyasztást vizsgáljuk meg a Fertő tó vízmérlegének tükrében, melyet az alábbi egyenlettel lehet leírni: K = C + Hf + Hfa - P - L ahol: K: tó vízkészlet (vízszint) változása C: tóra hulló csapadék Hf: felszíni hozzáfolyás Hfa: felszín alatti hozzáfolyás P: párolgás L: tóból történő vízeresztés A vízháztartási tényezők közül a vízkészletet növeli: a csapadék (C), a felszíni (Hf) és a felszínalatti (Hfa) hozzáfolyás; míg a vízkészletet csökkenti: a párolgás (P) és a lecsapolás (L). A tó jelenkori vízháztartása hosszú időszakot tekintve pozitívnak mondható. A szabályozható vízlevezetés miatt a vízmérleget csökkentő tényezők közül a párolgás a legjelentősebb. Mennyisége a megfigyeléseken alapuló adatokból, egy a tóra meghatározott képlet segítségével számítható ki. A vízmérlegben az így számított párolgásadatok szerepelnek ugyan, de bizonytalanságuk miatt záróhibaként lettek figyelembe véve [Bőr F. - 1997], Jellemző átlagértékek az 1965-2004. közötti időszak adatai alapján: [Pannonhalmi M., Sütheő 1., 2004]- tóra hulló csapadék (C): 566 mm- párolgás (P): 872 mm (számított érték)- felszíni hozzáfolyás (Hf): 168 mm
