A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
10. SZEKCIÓ - Vizes élőhelyek védelme - 4. Kovács Richárd (ÉDUVIZIG): Fertő-tó vízminőségének megőrzése – a REBEN AT-HU Interreg projekt
A nádegyedek egymást követő élettani fejlődési szakaszait változó élettani sajátosságok kísérik: A nád fejlődési szakaszának kezdetén, a vegetatív szaporodás elején, miközben a saijhajtásait a víz felszíne fölé fejleszti, kizárólag a rizóma tartalék-tápanyagai állnak rendelkezésre. (Generatív szaporodás esetén ez a mag szikanyagainak elfogyásáig tart.) Ezt követi a szár fejlődésének virágzásig tartó szakasza, melyet a növény önálló táplálkozása jellemez, ekkor fejlődnek ki a generatív szervek is. A növény fejlődésének záró szakasza a virágzástól az érésig tart, ekkor a nád az előállított anyagokat már nem a szárképzésre fordítja, hanem a rizómákban a tavaszi kihajtást biztosító anyag- és energiabázist biztosító tápanyagtartalékok felhalmozása zajlik. A szár legnagyobb tömeggyarapodása májusban tapasztalható, melyet enyhe mérsékeltebb szárazanyag-képződés követ szeptemberig, majd időjárástól függően a lombvesztéssel október végén megszűnik a gyarapodás. A nád növekedésének éves üteme a nád szártagjainak képződésével függ össze. A sekély vízi nád növekedési üteme (max. 5,35 cm/nap, átl. 2,94 cm/nap) kiegyenlítettebb, mint a mélyebb vízben tenyésző nádé (max. 6,34 cm/nap, átl. 3,17 cm/nap) [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964], A nádas anyagcseréje, vízgazdálkodása A nád a fotoszintézis során szervetlen anyagokból szerves anyagokat és szőlőcukrot állít elő, a gyökerén át felvett vegyületekből és a szőlőcukorból különböző vegyületeket, vázanyagokat (cellulóz, pektin, lignin) és testanyagokat (keményítő, cukrok, zsírok, fehérjék, stb.) állít elő. A többi növénytől eltérően a nád vízszükségletét nem elsősorban a talajban lévő vízből, hanem a borítóvízből fedezi. A vízforgalmat a transzspiráció tarja fenn, mely során a nád a felvett vizet a levelekhez szállítja, ahol elpárologtatja. A transzspiráció feladatait a vízellátásban, az oldott ásványi anyagokkal való ellátásban és a hőszabályozásban látja el. Igen nagy eltérések tapasztalhatók a transzspiráció mértékében mind területileg, mind a tenyészidő különböző szakaszaiban. A száraz területeken tenyésző nád transzspirációja alacsonyabb, mint a vízzel borított területeken élőké. A tenyészidő során a transzspiráció mértéke igen változatos, maximumát augusztusban éri el. Érdekes változás tapasztalható a transzspiráció napi menetében is. A nádas mikroklímája és a szabad vízfelület feletti levegő páratartalma között a reggeli órákban, ill. délelőtt alig tapasztalható különbség, ám délután, valamint az esti órákban a nádas levegője magasabb páratartalmú, mint a szabad vízfelületé. Megállapítható, hogy a nádas átlagosan többet párologtat, mint a nyílt vízfelszín. A part menti nádasok esetében a vízszükséglet fedezése vegyesen történik. A vízborított tavi nád vízigényét közvetlenül a borítóvízből, míg a szárazon álló parti nád a talajvizet hasznosítja. A nád vízforgalma során a felvett vizet a levelekhez továbbítja, majd ott elpárologtatja (transzspiráció), mely egyidejűleg szolgálja a növény vízellátását, az oldott ásványi anyagok szállítását és a hőszabályozást. A száraz területeken álló parti nádasok transzspirációja alacsonyabb, mint a vízborítottaké, legintenzívebben a középső levelek transzspirálnak (l,43g víz/óra/g élősúly). A nádasok transzspirációja napi és szezonális ingadozást mutat. A transzspiráció mértéke a lombosodás évente is változó a kb. áprilistól-novemberig terjedő vegetációs időszakán belül augusztus hónapban a legerősebb. Ezzel egy időben a beépített váz/testanyag vegetációs időszak eleji kb. 50-50%-os aránya kb. 75-25%-ra változik [Ruttkay A., Tilesch S., Veszprémi B. - 1964],
