A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 5. Kiss Miklós (Vízinform.hu): Érdekességek Budapest közműves vízellátásának 150 éves történetéből

6. 1940-re újra a világ élvonalában

Az ikercsatorna törése döbbentette rá Budapest vezetőit arra, hogy az elhasználódott, korszerűtlen víziközművek megújítása, bővítése most már elkerülhetetlen. 1924-ben egy illetékes bizottság — Kajlinger Mihály korábbi javaslatait figyelembe véve — összeállította a megoldásra váró feladatokat. Ezeket a fó'városi közgyűlés elfogadta és döntött a megvalósításukról. A munkák elkezdéséhez a pénzügyi fedezetet egy amerikai hitelkonstrukció, a Speyer-kölcsön biztosította.

Az első és legfontosabb feladat volt a gépházak gőzmeghajtású, dugattyús szivattyúinak cseréje elektromos üzemű turbinaszivattyúkra.

Új vízközművek létesültek. A budapesti vízellátó rendszer technikai fejlettsége 1942-re újra a világszínvonalú lett.

A vízkorlátozások megszüntetéséhez növelni kellett a kitermelendő víz mennyiségét. A Szentendrei - és a Palotai-szigeten 1942-ig összesen: 298 jó minőségű vizet biztosító kutat fúrtak. Ezekhez gépházak, gravitációs csatornák, szolgálati lakások készültek. Többek között: Lipótmezőn, Szépjuhásznénál és Csatárkán, az Istenhegyi úton víztároló medence; Békásmegyeren vízműtelep; Krisztinavárosban új átemelőgépház épült. A vízcsőhálózat két főnyomócsővel és az elosztóvezetékekkel 400 km-rel bővült ebben az időszakban. A biztonság fokozása érdekében Duna alatti járható csőalagutakat létesítettek. Az ikercsatorna mellett 5,8 km hosszú tartalék gravitációs vezetéket fektettek le. A víztermelés 1941-re elérte az évi 79 millió m3-t, ezzel 1 főre számítva már naponta: 185 litert vizet fogyaszthattak Budapest lakói.

Két járható csőalagutat építettek a Duna alatt a Szentendrei-sziget és a Duna bal partja

között.

6