A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 1. Békési István - Dr. Kovács Gyuláné (KÖTIVIZIG): 160 éves az Alcsisziget

Az Alcsi nevet csak a XIV. század elejétől említik. Bagi Gábor-Madaras László 2017-ben megjelent könyvében (Szolnok a középkorban) az Alcsi nevet török eredetre vezeti: alch=ács. A név az ácsok emlékét őrizhette meg, akik miután a Tiszán tutajon leúsztatott sót itt kirakták, a tutajokat szétszerelték.

1324-ben Csák fia Jánosé volt a terület. 1324. 03. 23-án I. Károly király bizonyságlevelével az Alcsi birtokot hű katonájának, Hosundorfer Ulvengnek adományozta, akiről 1347-ben leányára, Szécsényi Kónya nejére szállt. Ezután az Alcsi falu jó egy évszázadra a Szécsényieké lett. 1390-ben Losonci László erdélyi vajda és fia Buda felé tartva megrohanták hadaikkal Alcsi falvait, az ott lakók javait elrabolták. A XV. század végén Széchenyi László a felvidéki csehek (husziták) dúlásai miatt többször zálogba adta birtokait. 1454-ben vejének, Losonci Albertnek adta át birtokait, így az Alcsi falvakat is. (Bagi Gábor-Madaras László: Szolnok a középkorban)

Hosszas tulajdonvita, zálogolás következtében az Alcsi falvak többször váltottak gazdát. A XV. századd. végén a Csulaiak szerezték meg ezeket a birtokokat, közöttük Alcsit is a révjével, melynek pontos helye nem ismert.

Az Alcsi név jobbágyok, zsellérek mellett kisnemeseknél is fellelhető volt, mint családnév.

A tatárjárás során megindult pusztásodást azl552-es török hadjárat zárta le. 1552-től Ahmed Ali basa 40.000 fővel elfoglalta a Szolnoki várat. így a terület török uralom alá került. A Szolnoki szandzsákon Ahmed és Mohamed basa 2000 fős helyőrséget hagyott. Az 1591-1606 között volt a tizenötéves háború, amikor a Habsburg Birodalom és az Oszmán Birodalom összecsapott a magyar királyság területén. Bár a háború kiegyezéssel végződött, a térség, köztük Alcsi-puszta is elnéptelenedett évtizedekre. A pusztai állapot hosszú időre konzerválódott.

A török uralom alól 1685-ben szabadult a terület. A felvilágosult abszolutizmus gazdaságpolitikájának egyik célkitűzése az volt, hogy Magyarország mezőgazdaságának fejlesztése révén a tartományokat olcsó élelemmel, fejlődő iparukat pedig nyersanyaggal lássa el.

Ezután rohamos fejlődésnek indult a térség, ami Alcsi-pusztára is kihatott. Megindult a mezőgazdaság fejlesztése, a majorsági gazdálkodás. A császári hadsereg jó piacot jelentett a magyar gabonának. A só, fa, gabona szállítását közutak hiányában a Tiszán bonyolították le. Az 1800-as évek végén a Tiszán szállított só forgalma elérte az évi 400.000 tonnát. Az árut emberi-, vagy ló erővel vontatott fahajókon, vagy tutajokon szállították. A tutajozás egészen a II. világháborúig tartott.

Az 1790-es évek elején egy pozsonyi mérő búza ára 30-40 garas volt, amely az 1810-es évekre már 250 garasra emelkedett. A gabona konjuktúra gazdasági fejlődést biztosított. Ezért áttértek az intenzív gazdálkodásra.