A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 4. Dr. Bíró Tibor (NKE Víztudományi Kar) - Jécsák Csaba (FETIVIZIG): Adaptív talajvízszint-szabályozás lehetősége egy felsőszabolcsi talajcsövezett mintaterületen
A talajvízszintjének mélysége a telepítendő növénykultúra függvénye. A talajvíz szintje, 40-60 cm közötti (1. növénycsoport) biztosítása kedvezően hat a pázsitfűfélékre, herefélékre, és a zöldségfélékre (konyhakerti növények nagy része). Fontos megjegyezni ezek alól kivételt képez a lucerna, melynek az ilyen magas talajvízállások jelentős károkat okoznak. A lucerna esetében ha a talajvízmélységet 2-3 méterre állítja be és rövid időn belül ez 1 méter mélységbe kerül az állomány jelentős része kipusztul. Abban az esetben, ha 1 méterre állítjuk be a talajvízszintet, melyet nem változtatunk, a lucerna hozama maximális lehet. Az 1. növénycsoportba tartozó növények esetében ügyelni kell a talajvízszint változására, mivel ezek a kultúrák nem tudják követni a talajvízszint változását. (Alcser, 1963; Petrasovits & Balogh, 1969; Petrasovits, 1988) Jelen esetben a mintaterületen található talaj csőhálózat hidraulikai korlátái miatt nem lehetséges a talajvízszintet 1 méteres mélységre lecsökkenteni. A felszín alatt 60-80 cm-es mélységben a növénykultúrák állandó talajvízszintet kívánnak meg. Például a kukorica, burgonya, bab, és a gabonafélék. (2. növénycsoport) Egyes növénykultúrák a változó talajvízszintet nagyon jól tűrik és kevésbé érzékenyek a magas talajvízszintre. A talajvízszint változását képesek követni 40-100 cm mélységben. Ilyen növények a répafélék, kender, napraforgó, szudáni fű, szójabab, és a dohány. (Alcser, 1963) 4.4. Szivárgáshidraulikai vizsgálatok alapján meghatározott pillanatnyi maximális fajlagos drénvízhozam A szivárgáshidraulikai vizsgálatok célja, az el nem vezetett vízmennyiség számítása, számszerűsítése úgy, hogy 10 centiméteres leszívásokat veszünk figyelembe. A mérnöki gyakorlatban elvégzett vizsgálatokat tekintve a legnagyobb mértékű hiba abból adódik, hogy a számítások nagy részét permanens feltételekre alapozzák. Vannak olyan mozgástípusok, melyek esetében kimutatható, hogy jelentős eltérés jelentkezik abból adódóan, hogy egy-egy időszakon belül időben változók a jellemzők. A helyes megoldás az lenne, ha a változást leíró görbét húrjaiból alkotott poligonnal helyettesítenénk. (Kovács, 1972) A számítások elkészítéséhez a vízszintes, egyenesvonalú nem permanens szivárgásvizsgálat gyakorlati számításait használtuk fel. A maximális vízhozam közelítő értéke a (4—1) képlet kiszámításával tehető meg. = 1,2 x sr mknn (4-1) A képlet paramétereinek értelmezésére a 3. táblázat és a 4. ábra nyújt segítséget. 9
