A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 3. Antal Zsuzsanna (KDTVIZIG): Elfeledett melioráció a Sió-csatorna felső szakaszán
Eredetileg a Sió-csatorna mellé 9 db öv és szivárgó csatorna létesítését tervezték összesen 32750 fm hosszban, azonban a tervezett övcsatornák egy részének megépítésére gazdaságossági okok miatt nem került sor! A Sió felső szakaszának kapacitás bővítése a tanulmányok szellemében történt, a Beruházási Program megvalósítása során azonban nem került sor az öblözetek vízrendezésére és a kisvízfolyások vissza-töltésezésére, mivel az nem állami, hanem társulati és üzemi feladat volt. A Sió-csatorna rendezését követően az 1970-es évek közepétől megindult a nagyüzemi melioráció területen. Sió menti meliorációk feltárása A Sió-csatorna mentén megvalósult és tervezett meliorációs beavatkozások feltárása a területtel érintett Fejér-megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság Vízügyi Hatóságának Vízikönyvi Okirattárában kezdődött. A fellelt tervdokumentációk digitalizálását (scannelés) és alapos áttanulmányozását követően elvégzésre került a meliorált területek térinformatikai feldolgozása is. ArcGIS 1.5 szoftverrel digitalizálásra kerültek a melioráció keretében létesített, rendezett nyílt árkok, a csatlakozó zárt gyűjtők, a szívóhálózat, illetve a melioráció keretében létesített szivattyúállások, átemelő szivattyúk. A Vízikönyvi Okirattárban fellelt tervdokumentációk többsége létesítési, illetve kiviteli terv volt. Általánosságban a tervek meglehetősen hiányosak, az évek során a különböző ütemek tervdokumentációi összekeveredtek. Sok esetben a tervcsomagban fellelhető volt az átadásátvételi jegyzőkönyv, azonban a megvalósult létesítményekre a Termelő Szövetkezetek nem kérték meg a vízjogi üzemeltetési engedélyt. Több esetben a megvalósulásra vonatkozóan a szomszédos területek meliorációs terveiből nyertünk információt. Mezőgazdasági üzemek meliorációja A vízkárok következtében a Sió-völgy nagy része hosszú ideig sásos, bozótos, vizenyős terület volt, ahol mezőgazdasági hasznosítás legfeljebb rét-legelőgazdálkodás formájában valósulhatott meg. A Sió kiépítésével a Sió-völgy mezőgazdaságának helyzete látványosan javult, alacsony Sió vízállás esetén a sió a környező területek talajvíz szintjére depressziós hatást fejt ki, a vizenyősödési veszély kisebb. A 1960-as években az egyre kiterjedtebb akkori TSZ gazdálkodás eredménye képpen, a hosszú ideig mezőgazdaságilag hasznosítatlan területeknek a kihasználása is előtérbe került. A termelő szövetkezetek rájöttek arra, hogy értékes, szántóművelésre alkalmas területeknek vannak birtokában, melyek termőrétege vastagabb, mint a domboldali földeké és kedvező vízjárású években az átlagtermés többszöröse is levehető róluk. Ezért mind nagyobb és nagyobb területrészeken kezdtek mezőgazdasági művelésbe a Sió völgyben még magasabb kockázat vállalása mellett is. így vált a Sió-völgy időnként vízkárnak kitett területének nagy része (mintegy 11000 ha) szántóföldi hasznosításúvá. A területen 6 nagyobb Termelő Szövetkezet, illetve Állami Gazdaság: („November 7” Mgtsz Balatonszabadi-Siófok, Siófoki ÁG, Enying „Vörös Hajnal” MgTsz, Lajoskomárom
