A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 32. Dr. Tömöriné Uzonyi Sarolta Klára (TIVIZIG): A Hortobágy-főcsatorna felső vízgyűjtő belvíz problémájának feltárása és megoldási javaslat kidolgozása
1. Előzmények, a probléma bemutatása A hazai folyószabályozással - azon belül is az ármentesítési munkálatokat és töltésépítéseket követően - megjelent egy addig ismeretlen jelenség: a belvíz és annak levezetési problémája. Korábban ugyanis amíg ezek a vizek akadály nélkül találtak lefolyást valamely természetes befogadó felé, addig az újonnan létesített árvízvédelmi töltések elrekesztették ezt a szabad utat. E jelenséget és az abból adódó problémákat viszonylag hamar felismerték a kor vízügyi szakemberei, melytől kezdődően a vízgazdálkodás szerves részét képezi a belvizek megfelelő kezelése is. A belvíz nemcsak vízgazdálkodási szempontból jelentős kérdéskör, amit nagyszerűen példáz az, hogy a szakirodalom több tucat definíciót sorakoztatott fel a meghatározására. Megállapítható azonban, hogy egyetlen, univerzális fogalommal nem írható le, hiszen minden szakterület a maga szemszögéből emeli ki leglényegesebb ismérveit. A belvizek kialakulását főként a meteorológiai, valamint az adott vízgyűjtőterületre jellemző paraméterek (talaj és annak használata, borítottság, domborzat, stb.) befolyásolják, az azonban megállapítható, hogy a síkvidéki belvízképződés majdhogynem kizárólag magyar vonatkozású problémakör. Dolgozatom két „főszereplője” a Hortobágy-főcsatorna, valamint a Keleti-főcsatorna, melyek a vizsgált Észak-alföldi terület vízgazdálkodása szempontjából kiemelt jelentőséggel bírnak. Előbbi egy természetes eredetű, azonban idő közben szabályozottá tett vízfolyás, míg a Keleti-főcsatornát 1956-ban adták át, többcélú vízi létesítményként. Eredeti terv szerinti funkciói alapján az öntözési és halastói vízellátási igények kielégítésén felül vízminőség-védelmi, belvízvédelmi, ivóvíz-biztosítási célokat is szolgált, míg az szakasza (Tisza kiágazásától a Balmazújvárosi bukóig) még II. osztályú, 1000 tonnás uszályokkal történő belvízi hajózásra is alkalmas. Ezen túlmenően a Tisza- Körös völgyi Együttműködő Rendszer keretében részt vett a Körös-völgy vízpótlásában is. A Hortobágy-főcsatorna felső (80+705 - 93+267 szelvények közötti) szakaszát úgy alakították ki, hogy az oda érkező belvizek egy részét közvetlenül a Keleti-főcsatornába tervezték bevezetni, hordozható szivattyúk segítségével. A Balmazújváros határában megépített, a Keleti-főcsatorna vizét felhasználó ivóvízellátást biztosító víztisztítómű megépítése (1976) óta - vízminőség-védelmi szempontokra tekintettel - a mai napig korlátozzák, illetve megtiltják a belvizek bevezetését. (Legutoljára 1999-ben, a TIVIZIG 1
