A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

1. SZEKCIÓ - Fenntartható fejlődés és vízgazdálkodás - 6. Kugler Gyula (BAKONYKARSZT Zrt.): Téma: SDG 6.1. Mindenkit egyenlő eséllyel látunk el ivóvízzel?

Kugler Gyula: Mindenkit egyenlő eséllyel látunk el ivóvízzel?

41

A Vksztv. értelmében a víziközmű-szolgáltatás díjmegállapításának elve a Víz Keretirányelv (VKI) költségmegtérülési elve mentén, a mellett, a „legkisebb költség elvét” is tartalmazza. A gyakorlat viszont 2012-től még neme szerint alakult. 2012-ben központilag befagyasztották a díjnövelést, maximalizálták bruttó 4,2 %-ban. A rezsicsökkentés bevezetésével, 2013. július l-ével 10%-al csökkentek a lakossági díjak. A közműadó bevezetése és a rezsicsökkentés miatt kiesett díjbevétel jelentősen rontotta a szolgáltatók gazdasági helyzetét.

A víziközmű ágazat éves nettó árbevétele 250-270Mrd Ft, üzemi eredménye napjainkban 10,4 Mrd Ft. Ha azonban figyelembe vesszük a központi vízdíjtámogatás, a közszolgáltatási támogatás, az elengedett visszapótlási kötelezettség értékeit, valamint az ágazatból hiányzó mintegy 6- 7 Mrd Ft-os bérfelzárkóztatási igényt, akkor azt kapjuk, hogy a korrigált üzemi eredmény -31,9 Mrd Ft.

A víziközmű-ágazatban jelenleg négyezer különböző ár létezik, részben objektív okok miatt (pl. vízbeszerzés módja, vízkezelés szükségessége, domborzati viszonyok, befogadó érzékenysége stb.). A díjak mértékében is rendkívül jelentős eltérések vannak: a legmagasabb és legalacsonyabb árak közötti különbség ivóvíz-szolgáltatás esetén több mint hatszoros, a szennyvízelvezetés és -tisztítás szolgáltatás esetén több mint nyolcszoros.

A legnagyobb számosságban a bruttó 250 Ft/m3 és a 450 Ft/m3 közötti fogyasztással arányos ivóvízdíjak fordulnak elő. A jellemző víz- és csatornadíjak együttes öszszege 600-850 Ft/m3.

Jelenleg is működik a díjtámogatási rendszer, ahol az állam díjtámogatást nyújt azokon a településeken, ahol a víziközmű-szolgáltatás költségei egy meghatározott küszöbértéknél magasabbak. Ennek a költségvetési forrása az elmúlt években rendre 4,5 Mrd Ft, a szektor teljes, közel 270 Mrd Ft-os nettó árbevételéhez képest jelentéktelen összeg, ráadásul nem veszi figyelembe a rászorultságot, és nem ösztönöz a költséghatékony működésre. A díjtámogatási rendszer következtében napjainkban a legmagasabb bruttó (fizetendő) lakossági díjak:

csak ivóvíz szolgáltatás esetében:

632 Ft/m3,

Víz- és szennyvízcsatorna szolgáltatás esetében:

1 273 Ft/m3.

A kérdés persze az, hogy ez sok vagy éppen kevés? Megítélés és persze mélyre ható elemzés tárgya lehet a nap 24 órájában, az év 365 napján folyton folyó többnyire biztonságos víziközmű-szolgáltatás értékének megítélése. A teljesség igénye nélkül, néhány tény és adat.- Az 1800-as évek végén, a fővárosunkban éppen 150 éve többek között a gyakori tűzesetekhez biztosítandó oltóvíz és az ásoű kutak vizének elfertőződése mellett, a kényelmi szempontok gyorsították fel a helyi vízművek kiépítését. Az egyre nagyobb háztartási vízigények, lúgiénés szempontok és az emberi igényesség oda vezeted, hogy rengeteg élőmunkát igényelt már a napi vízmennyiség lakásba judatása. Veszprémben például a közüzemi vízellátás 1896-os kiépítését követően, néhány év alatt 40%-al csökkent a cselédlányok száma. Nem kelled a kutakról vizet hordani.- A mai átlagáron számított 40 filléres literenkénti vízdíj (de maximálisan is csak 60 fillér/liter) öszszehasonlítva a palackozott vizek 40-70 Ft-os literenkénti árával, igazán nem nevezhető soknak. Nem beszélve arról, hogy a csapvíz használatakor nem keletkezik műanyag hulladék, nem alakul ki torlasz a folyóvizeken és nem alakul ki úszó PÉT palack sziget az óceánokon.- Találunk-e ma vállalkozót arra, hogy a családi házainkhoz, lakásainkba, akár a negyedik emeletre a mindennapi átlagos vízszükségletünket, a 90 liter vízmennyiséget felcipelje naponta 36 Ft-ért? (Palackozod vízre naponta átlagosan 18 Ft-ot költünk.) Elvigye kerti csapjainkhoz öntözésre, megtöltse fürdőkádjainkat és automata mosógépeinket vagy folyamatosan rendelkezésünkre álljon a konyhában. Ha mindezt fél óra alad elvégezné valaki, akkor 72 Ft-os órabért kapna tőlünk.

De mit is tartalmaz vagy helyesebben fogalmazva, mit is kellene tartalmaznia a vízdíjnak napjainkban?

Tartalmazza a vízkitermelés, a kezelés, a szállítás anyagjellegű költségeit. Tartalmaznia kellene a szolgáltatással kapcsolatos indokolt személyi jellegű ráfordításokat, a felhasználókkal kapcsolatos ügyviteli, számlázási, díjbeszedési és hátralék kezelési költségeket. A különböző hatóságok és hivatalok által megkövetelt eljárásokhoz kapcsolódó költségeket. A különböző adókat és illetékeket. Tartalmaznia kell/kellene a biztonságos üzemeltetéshez nélkülözhetetlen fenntartási és üzemeltetési költségeket. Végül, de nem utolsó sorban tartalmaznia kellene a víziközmű-rendszerek felújítási és pótlási szükségleteinek mindenkori költségeit.

A MEKH minden évben adatszolgáltatás keretében bekéri a víziközmű-szolgáltatók ráfordítás és bevetél adatait, főbb műszaki adatait és az üzemeltetéssel kapcsolatos egyéb lényeges adatait. Ezen adatokból megállapítja az indokolt ráfordításokat és javaslatot tesz a miniszternek a szolgáltatási díjak mértékére vonatkozóan. Az előző fejezetekben már ismertetésre került, hogy 2012. óta a miniszter új szolgáltatási díjat, a rezsicsökkentés kivételével generálisan nem állapított meg. Azonban az új típusú szolgáltatási díjak meghatározása előtt, akár nemzeti konszenzussal, egy fontos kérdésre választ kell adnunk.

Az első és legfontosabb kérdés annak eldöntése, hogy milyen víziközmű-szolgáltatást szeretnénk? Amennyiben megfogalmazásra kerül, hogy milyen víziközmű-szolgáltatást szeretnénk, azaz- Minőség: vízminőségi határértékek betartása, szolgáltatási színvonal meghatározása (rendelkezésre állás, ellátás folyamatosságával kapcsolatos elvárások, felhasználói igények, rekonstrukciós politika),- Mennyiség: középtávú és hosszútávú vízigények számba vétele.