A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 28. Dr. Schaffler Gábor - Varga György (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A természetvédelem és a vízügyi üzemeltetés
A vízügyi igazgatóságok számára a hód különböző típusú károkat, illetve növekvő veszélyhelyzetet okoz az ár- és belvízvédelemben. A hódok kártétele többlet fenntartási, védekezési, helyreállítási és kártalanítási költséget idéz elő. A hód károsítja az ár- és belvízvédelmi földműveket, rontja a medrek lefolyási viszonyait, ezen felül jelentős erdészeti és természetvédelmi kárt okoz a faállományokban. Jelenlétük esetenként a vízfolyások és csatornák hosszirányú átjárhatóságát akadályozza, mely természetvédelmi szempontból is káros. A faj védettségére való tekintettel bárminemű egyedszám-szabályozás engedélyköteles tevékenység, ezért az állománygyérítése (elejtése), valamint az elejtéssel nem járó riasztása, csapdázása a természetvédelmi hatóság engedélyében foglalt előírások betartásával lehetséges. A riasztás keretében a meder és a parti sáv vízelvezető képességét csökkentő és ezzel közvetlen vízkárveszélyt jelentő hód által épített gátak megbontása, elbontása, a földművekben lévő hódjáratok feltárása, betömedékelése végezhető el. Probléma, hogy nincs természetes helyszín ahová ki lehetne bocsátani a befogott egyedeket. Az állatkertek, vadasparkok a magas fenntartási költségek és az állatok egyedi igénye miatt nem akarnak tartásával foglalkozni, illetve éjszakai életmódja miatt nem "bemutatható faj”. A hód elejtésének nincs elterjedt vadászati kultúrája, az elejtett tetem, illetve állati alkotórészek felhasználhatósága természetvédelmi előírások miatt rendkívül korlátozott, ezért az elejtésben a területi vadászatra jogosultak nem kellően érdekeltek, így a kilőni engedélyezett egyedszám töredékével tudja számosságukat csökkenteni a vízügyi igazgatóság. Egy-egy komolyabb gát-elbontás százezer forintos nagyságrendű és folyamatosan jelentkező költség. A befogás költsége a 2017/2018-ra kapott engedély alapján a következő számadatokkal jellemezhető: 8 db egyedet tudtak befogni, mely az engedélyben foglalt feltételrendszer betartatásával egyedenként 435 eFt-ba került (a felmerült költség nemek: vállalkozó díj, állatorvosi költség, genetikai vizsgálati költsége, tartási költség nem merült fel). A kialakult probléma hatékonyan csak a veszélyt jelentő állományok helyének felmérésével, beazonosításával oldható meg és a megoldásába a Természetvédelemért felelős szervezeteket be kell vonni, oly módon, hogy nem csak, mint szakértők, hanem mint aktív költségviselők is jelenjenek meg a probléma megoldásában. A vízügyi igazgatóságok részére erre lehetőséget biztosít a természet védelméről szóló 1996. évi Lili. törvény 74. § (1) bekezdés előírása. Ennek előírása alapján -ha a kártételt nem képes megelőzni a vízügyi igazgatóság- lehetőség van arra, hogy a természetvédelmi hatóság hasonló célra irányuló intézkedését kérje. A 74.§ (3) bekezdés előírása a költségmegosztás lehetőségét részletezi. A vonatkozó jogszabályok értelmezése Európai uniós jog Az Unió természetvédelmemmel kapcsolatos első rendelkezése Az Európai Parlament és a Tanács 79/409/EGK irányelve (1979. április 2.) a vadon élő madarak védelméről volt. ( Ebben leszögezték a tényt, hogy a természetesen előforduló vadon élő madárfajok nagy részének állománya csökken ezáltal a biológiai egyensúly kerül veszélybe. A madarak főként vonuló fajok, jellegzetesen határokon átnyúló környeze/védeImi probléma, ez pedig közös felelősséggel jár);, Ez köszön vissza az ugyancsak a vadon élő madarak védelméről szóló a Tanács 2009/147/EK (2009. november 30.) sz. irányelvben (mivel a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79 409 EGK tanácsi irányelvet több alkalommal jelentősen
