A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 25. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Hollandia tengeri árvizei
kitartottak addig, míg a gabonát, főként a zabot és a lóbabot learatták, viszont a téli időszak erős áradásai sokszor elmosták őket. Az ilyen különálló gátakat nem csak a tengerpart mentén összefüggő gátvonallá kezdték alakítani, a folyók betöltésezését is ennek megfelelően a tengerhez közeli területeken kezdték. (NHV 2004) Az árvízvédelem helyi és állami szabályozása is történelmi hagyományokkal bír. Fontos mérföldkő az első helyi árvízvédelmi tanács megalakulása Hollandiában 1255-ben II. Vilmos Hollandia és Zeeland grófja vezetésével (https://www.dutchwatersector,com/our-history/), Ugyanilyen fontos dátum, hogy 1798-ban hozták létre a Rijkswaterstaatot, a Birodalmi Vízügyi Szolgálatot erősítve a vízügy, az árvízvédelem és folyószabályozás központi irányítását. Az első gáttörvényt pedig 1806-ban adták ki. 1400 körül az árvíz még nagyobb problémát jelentett a gyorsan növekvő és fejlődő Hollandia számára. A folyamatos terepszint csökkenés hatására a terület nagy része olyan mélyre süllyedt, hogy a tenger és a folyó szintje alá került. Azon idők egyik legnagyobb találmánya a szélmalmoknak a búza és a gabona őrlésén kívül ármentesítési célra történő felhasználása volt. A szélmalmokkal szivattyúzták a vizet a megsüllyedt polderekből a gát fölött át a folyókba. Több mint száz évvel később szélmalmok már mindenhol megjelentek az egész országban. Ez a találmány lehetővé tette, hogy az ország lakosságának egy része a tengerszint alatt élhessen. A szélmalmok segítettek a polderek víztelenítésében, akkor is, ha a poldert egy gátszakadás vize öntötte el. A földmunkák gépek nélküli végzése nagy ráfordítást igényelt, főleg ott ahol a laza talaj, vagy a tőzeges területek miatt még szekereket sem alkalmazhattak a földszállításhoz. Ezért a gátak rézsűit faszerkezetekkel erősítették meg, hogy nagyobb gátmagasságot érhessenek el. Az így kialakított gátak sérülékenyek voltak a rajtuk átcsapó hullámokkal szemben, de viszonylagos védelmet biztosítottak az elhabolás ellen. A laza, tömörítetlen átmeneti és finomszemcsés talajoknak alacsony volt az erózióval szembeni ellenállása. Emellett az 1730-as években a töltések erősítésére felhasznált faanyagot tönkretették a nemzetközi kereskedelem révén érkező hajóférgek. A földmunka-gépek megjelenését követően a XIX. század végétől egyre nagyobb földtömeget mozgattak meg és építettek belőlük magasabb, szélesebb és erősebb gátakat. Később a különösen laza talajra épített gátakat szádalással erősítették meg, mert különben a gátba épített föld nem bírta volna a terhelést. Csak lényegesen később az állami koordináció és a gazdasági potenciál javulása tudta a földműveseket és az akkor már kapcsolódó kereskedelmi és ipari vállalkozásokat a hatékony gátépítés érdekében összefogni. TENGERI ÁRVIZEK HATÁSA A Németalföldet évezredek óta sújtják az áradások, különösen sok áldozattal járt, amikor az Északi-tengeri szél hatására felkorbácsolt hullámok döntötték a sík területet. Egyes történészek szerint kr. e. 120-ban egy tengerár kicsapásának hatására indult meg az északgermán törzsek (kimberek, teutonok, ambronok és más népek) délre áramlása, melyet az időszámítás előtti első század fordulóján Gaius Marius (157-86 kr. e.) tartóztatott fel. A tengerárak valószínűleg hasonló frekvenciával törtek a szárazföldre az első évezredben, mint az utána következő évszázadokban, csak nincs róla feljegyzés, illetve csak nagyon töredékes írások vannak. Ezekről a pusztításokról az első feljegyzések az első ezredforduló környékéről származnak. A Dollart-öböl kialakulása hasonló volt a többi hasonló folyamathoz. Eleinte a parti dűnék és egy alacsony gát védte a szárazföldet. Kialakulását a gát karbantartásának elmaradása, a terepszint folyamatos süllyedése az emelkedő tengervízszint, és a polgári viszály okozta, de közvetlen kiváltó ok a tengervíz szintjének emelkedése és a hullámzás volt. 1413. évi feljegyzés szerint a tengervíz átfolyt a dűne soron a szárazföld mély része felé. Valószínűleg
