A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
3. SZEKCIÓ - Árvíz- és belvízvédelem / Vízkárelhárítás - 24. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Gátszakadások statisztikája Hollandiában
TÖNKREMENETELI MECHANIZMUSOK NÉHÁNY SAJÁTOSSÁGA Árvízvédelmi gátaknál egy tönkremeneteli mechanizmust több jelenség, több ok is kiválthat. Ugyanaz a tönkremeneteli mechanizmus meghágás és hullám átcsapás esetén, ugyanis mindkét esetben a mentett oldali korona, rézsű vagy töltésláb elmosásával alakul ki a gátszakadás. Egy tönkremeneteli mechanizmust több ok, több hiba is okozhat, egymást erősítve. Laza talajban kialakulhatnak olyan járatok, mint amilyeneket állati kártevők is okozhatnak, melyeken keresztül szivárgás, csurgás indulhat meg, mely végül a töltés tönkremeneteléhez vezethet. Egy tönkremeneteli mechanizmus több módon is kialakulhat. Mentett oldali rézsűcsúszás, mint tönkremeneteli mechanizmus kiváltó oka lehet vízterhelés, földrengés, vagy akár heves esőzés is. Árvízvédelmi gátaknál időben egymással párhuzamosan működő és egymás után kialakuló mechanizmusok is okozhatnak tönkremenetelt. Ezeknél a valószínűség számítására még nincsenek kialakult módszereink, becslésük a feltételes valószínűségek alapján közelíthető. A feladat megoldása még további erőfeszítéseket igényel. Több jelenség együttes, egyidejű jelenléte erősítheti a tönkremeneteli folyamatot, egy tönkremeneteli mechanizmus kialakulását. Ha például a töltésnél jobb vízvezető az altalaj, akkor az altalajból felfelé áramló víz gyorsabban telíti a töltést, mint ahogy az a töltésen keresztül kialakulhatna. Ebben az esetben a mentett oldali töltésrészre ható felhajtó erő lényegesen gyorsabban hat, mint ahogy az a töltés szivárgásból kialakulna. (Nagy 2000). GÁTSZAKADÁSOK OKA A Hollandiai gátszakadások teljes listája szerint 1735 gátszakadás volt 1134 és 2006 között. A 3. táblázat bemutatja a gátszakadások hat fő okát. Ez a táblázat mindemellett az árvizeket is három különböző korszakra osztja fel. A tengeri viharból származó áradások általában mindig a legfontosabbak és a legpusztítóbbak voltak. Összesen 136 ilyen árvizet regisztrálták az Északi-tengeren 900 és 2006 között. Azon gátszakadások száma, melyet az 1862 után bekövetkezett viharok okoztak, még magasabbak volt ez az arány (72 %), mint korábban. Az ilyen árvíz reprezentánsa az 1953. évi Zeelandon, mely összevonásokkal 140 szakadást eredményezett. 3. táblázat A gátszakadások eredetének megoszlása__________________________________ Okok 1134-1783 1784 -1861 1862 - 2006 Összes Tengeri vihar 60% 8% 72% 55% Magas vízállás 23 % 27% 14% 22% Jégzajlás 5% 57% 0% 11% Külső behatás, emberi / állati 5% 0% 5% 4% Nagycsapadék / szárazság 4% 8% 8% 5% Különböző 3% 0% 1 % 2% Gátszakadások száma 1271 217 247 1735 A gátszakadások második legfontosabb oka, a jég volt (11. kép). A tengeri gátaknál a jég által okozott szakadás eltér a folyóvízitől. A tenger felhalmozza a jeget, miközben az úszó jeget a szél fújja. A feljegyzések szerint minden folyónál alakult már ki jégdugó miatti gátszakadás az évszázadok során. A jégzajlás a kis jégkorszak legfontosabb tönkremeneteli oka volt, 1784 és 1861 között, a gátszakadások számának 57 % -át okozta (3. táblázat). A folyami árvízvédelemnél az áramló víz rátolja a jeget a gátra. A túlzott jégterhelésből és a jégzajlás
