A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
1. SZEKCIÓ - Fenntartható fejlődés és vízgazdálkodás - 5. Dr. Ijjas István (BME Építőmérnöki Kar): Téma: SDG 6.5. Lehet-e Integrált vízgazdálkodás intézményi integráció nélkül?
Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. nem kapott lehetőséget a döntési folyamatokban való részvételre. Bár jogszabályok már előírták, a társadalommal való konzultációnak, a társadalom döntésekbe való bevonásának hatékony módszerei még nem alakultak ki; • A társadalom „víz-tudata” nem volt megfelelő. Bár ezen a téren jelentős volt a fejlődés, a „víz-tudat” pozitív értékei nem érvényesültek, mert a társadalom olyan gazdasági problémákkal küszködött (infláció, munkanélküliség stb.), amelyeket kénytelen volt előtérbe helyezni a vízvédelemmel szemben; • A kutatások - és különösen igaz volt ez a nemzetközi kutatásokra - nem voltak összehangoltak. Ugyanazokat, vagy hasonló, vagy nagymértékben átfedésben lévő kutatásokat végeztek különböző címeken, sokszor ugyanannak a forrásnak a felhasználásával. A kutatások eredményeit nem publikálták kellő mértékben, ugyanabban a témában később induló kutatások nulláról indultak; • Magyarország osztott vízgyűjtőkön helyezkedik el, elvágva a természetes vízgyűjtő területek jelentős részétől. Az ország hasznosítható felszíni vízkészleteinek és a levonuló árhullámoknak az alakításában szerepet játszó hegyvidéki vízgyűjtő területek az ország határain kívül esnek és ez számos szakmai probléma forrása volt. • Magyarország földrajzi fekvése miatt a vízgazdálkodásban sajátos helyzet alakult ki. Az országon áthaladó folyók szempontjából Magyarország a Duna-medencében fekvő EU országokhoz viszonyítva "alvízi" fekvésű, érdekei eltérnek a "felvízi" országokétól. Az alvízi helyzet és a vízminőség romlása miatt szükséges - jelentős mértékű - magyar ráfordítások másutt térülnek meg. A külföldön eredő folyók medrében történő energetikai és más célú víztározások és vízvisszatartások, ill. az ezek miatti gyakori és jelentős vízszint-ingadozások folyó- és mederszabályozási, ill. eróziós következményei jelentős terhet jelentettek Magyarországnak; • A nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodásnak nem voltak kialakult eszközei. Sok fontos, hasznos nemzetközi egyezmény, illetve ajánlás csak papíron létezett, nem hajtották végre őket; • A vízügyi infrastruktúra-fejlesztés fajlagos ráfordítás igénye jelentős volt, ugyanakkor a megtérülési idő hosszú és ez jelentős ellentmondást takart. • A vízügyi infrastruktúra-fejlesztés elősegítheti az idegenforgalom- és iparfejlesztési törekvéseket, ugyanakkor a magyar gazdaságfejlesztés forráshiányos volt, a nemzetközi pénzintézetek tartózkodóan viselkedtek a fejlesztések kivitelezésének támogatásában • A víziközműveket tulajdonló, ill. üzemeltető szervezetekkel kapcsolatban jelentős akadályozó tényezők voltak a jogszabályi hiányosságok, ill. ellentmondások. a víz- és csatornamű szolgáltatások díjszínvonala egyes térségekben, illetve egyes társadalmi csoportok esetében elérte az „elviselhetőségi határt“, azaz a háztartási kiadásoknak túl nagy hányadát tették ki a vízmű (és csatornamű) szolgáltatásért fizetendő díjak; • A szennyvízelvezetés, szennyvíztisztítás terén az EU irányelvei tartalmi szempontból nem okoztak problémát, hiszen a magyar szakmai gondolkodás ezekkel lényegében egyező volt. Ugyanakkor a csatornázás, szennyvíztisztítás terén a fejlesztési szintek elérésére vonatkozó EU határidők teljesítése Magyarország számára csak időben eltolva volt lehetséges; • Az EU csatlakozáshoz a magyar vízgazdálkodás szakember gárdájának a szakmai tapasztalata és államigazgatási gyakorlata megfelelő volt. Ugyanakkor hiányos volt a magyar szakemberek nyelvtudása. LEHET UGYANARRA A KAPTAFÁRA? Az integrálás lehet eredményes intézmények összevonása és az intézményrendszer jelentős átalakítása nélkül is! Többféle intézményrendszerrel vagy ugyanazzal az intézményrendszerrel is lehet jó és rossz is a vízgazdálkodás! Sok ország - köztük Magyarország - intézményrendszer változtatásokkal is kereste a jó megoldásokat. Magyarország sok változatot végig próbált, de az egyes változatok mértékadó értékeléséről nincs tudomásunk. Az azonban megállapítható, hogy a sok változtatás nagyon megnehezítette a vízgazdálkodás intézményrendszerében dolgozók munkáját, csökkentette a működés hatékonyságát. Az elmúlt évtizedekben a vízgazdálkodás igazgatási rendszerében, különösen annak irányítása tekintetében, sok változás történt. A vízgazdálkodás egyes területein különböző minisztériumok és ezek különböző intézményei a felelősek a vízgazdálkodási feladatok, illetve problémák megoldásáért. Vannak olyan feladatok, amelyek megoldásáért több intézmény is felelősnek érzi magát és vannak olyanok, amelyek megoldását minden intézmény másoktól váija. Holland példa - Sokat változtatnak - Jó úton járnak? Hollandia is jelentős változtatásokat hajtott végre a vízgazdálkodási intézményrendszerében. Vízgazdálkodásának fejlődéséről és jelenlegi vízgazdálkodásának sajátosságairól az OECD szakértői készítettek egy sok tanulságos részletet tartalmazó, nagyon alapos elemzést (OECD 2014), feltéve azt a kérdést, hogy a jelenlegi vízgazdálkodás „megfelel-e a jövőnek”? Hasznos lenne, ha egy ilyen jellegű elemzés készülne a magyar vízgazdálkodásról is. A vízügyi igazgatóságok száma Hollandiában 2650-ről 24- re, a víziközmű vállalatok száma 200-ról 10-re csökkent. 2009-ben jelentős vízjogi reformot kezdtek, 2010-ben több minisztérium összevonásával Infrastruktúra és Környezeti Minisztériumot hoztak létre. A 2010-es évek végére Környezeti Tervezési Törvény hatálybalépését, és összevont vízjogi és környezetvédelmi engedély bevezetését tervezték. 2004-ben bevezették a „kormányzati projekt” fogalmát, ami azt jelentette, hogy azokban az országos jelentőségű projektekben, amelyeknek a helyi hatóságok nehezen adták ki az engedélyeket, az illetékes miniszter adja ki azokat. Azt mondják a hollandok, hogy a környezeti előírásokat ezekben az esetekben is ugyanolyan szigorúan betartatják, mintha a helyi hatóságok adnák ki az engedélyt. Újdonság az is, hogy a folyóvölgy szintű árvízkockázat-kezelési beavatkozásokat nem külön-külön engedélyezik, hanem egy határozatban adják ki az engedélyt az egész árvízkockázat-kezelési programra. Bevezették az árvíz-barát (flood-friendly) mezőgazdaság fogalmát és a „non-WFD
