A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
1. SZEKCIÓ - Fenntartható fejlődés és vízgazdálkodás - 5. Dr. Ijjas István (BME Építőmérnöki Kar): Téma: SDG 6.5. Lehet-e Integrált vízgazdálkodás intézményi integráció nélkül?
4 Hidrológiai Közlöny 2019. 99. évf. 1. sz. a határokon átívelő együttműködést is”. Szerzőt a Vándorgyűlés fenntartható fejlődési célokkal foglalkozó szekciójának szervezői felkérték, hogy ezzel a részcéllal kapcsolatban tartson előadást, amelyben keresse a választ a címben megfogalmazott kérdésre. Ez a tanulmány a vízgazdálkodási intézményrendszer és az integrálás egyes kulcskérdéseinek elemzésével kívánja segítem a kérdés megválaszolását. MIT JELENT AZ INTEGRÁLT VÍZGAZDÁLKODÁS? DIVATSZAVAK? Az integrált vízgazdálkodás a Global Water Partnership által javasolt (GWP 2003) - nem túlságosan egyszerű, de ma széles körben használt - fogalommeghatározás szerint „olyan folyamat, amely lehetővé teszi a víz, a terület és a kapcsolatos készletek összehangolt fejlesztését és gazdálkodását, annak érdekében, hogy az egyenjogúság szem előtt tartásá\’al maximalizálja az ebből származó gazdasági és társadalmi jólétet, anélkül, hogy a létfontosságú ökoszisztémák fenntarthatóságát megsértenék”, Integrált vízgazdálkodás, vízgyűjtő-gazdálkodás. „Divatos”, gyakran használt kifejezések. Lehet-e elfogadható a vízgazdálkodás akkor, ha nem integrált? Lehet-e elfogadható a vízgazdálkodás akkor, ha nem a vízgyűjtő a legfontosabb területi egysége? Szükség van-e az „integrált” és a „vízgyűjtő” megjelölésre? Csak szlogen-e az integrálás, vagy a fontosságának megfelelően alkalmazzuk már? Mi az intézmények, mi az intézményrendszer szerepe a társadalom számára elfogadható, jó vízgazdálkodást biztosító integrálásban? Mit kellene tenni az igazán hatékony integrálás érdekében? Sok-sok kérdés, amelyekre az egész világ keresi a választ. Újdonságot jelent az integrált vízgazdálkodás? Nem újdonság. De nem alkalmazzuk igazán. Vannak eredményeink, de sok még a tennivaló. Ezekkel a kérdésekkel is foglalkozik ez a tanulmány. KULCSKÉRDÉSEK A címben megfogalmazott kérdés megválaszolásához fel kell tennünk azt a kérdést, hogy milyen intézményrendszer szükséges az előbbi definícióban megfogalmazott folyamatnak megfelelő vízgazdálkodás megvalósításához? így juthatunk el ahhoz a dilemmához, hogy szükség van-e, és akkor, ha igen, akkor milyen intézményi integrációt és hogyan kell megvalósítani a vízgazdálkodásban? A kérdést egyszerűen is elintézhetjük azzal a válasszal, hogy természetesen szükség van intézményi integrációra a fenntartható vízgazdálkodási célok eléréséhez, hiszen ezt minden fenntartható vízgazdálkodással foglalkozó forrásmű kulcskérdésnek tekinti, és a hazai tapasztalatok is egyértelműen utalnak erre. Ezzel a válasszal azonban nem sokra megyünk. A helyes válasznak tartalmaznia kell azt is, hogy mit kell integrálni, miért, hogyan, mikor, miből, kivel? Ezekre a kérdésekre nehéz válaszolni. Különösen egy olyan országban, ahol az elmúlt évtizedekben a vízgazdálkodás intézményrendszerének sokféle változatát kipróbáltuk, mindegyiknek voltak erősségei és gyengeségei is, de nem készült még olyan vizsgálat, amely az egyes változatokat tárgyilagosan értékelte és összemérte volna. Mit jelent az intézmény fogalom és mit jelent az intézményi integráció? Mit jelentenek ezek a fogalmak szűkebb és bővebb értelemben? Nagy intézményi reformot? Integrálást intézmények között, intézményeken belül? Intézmények megszüntetését, összevonását, az intézményrendszer átalakítását? A GWP megfogalmazása szerint (www.gwp.org): az irányítás „politikai, szociális, gazdasági és adminisztratív intézmények összessége, amelyek rendelkezésre állnak (vagy rendelkezésre kell, hogy álljanak) a vízkészletek fenntartható módon történő fejlesztéséhez és menedzsmentjéhez". A VÍZGAZDÁLKODÁS IRÁNYÍTÁSÁNAK KRÍZISE A GWP weboldalán (www.gwp.org) olvashatjuk azt, hogy sokan úgy tartják, hogy a vízkrízis oka nem a vízhiány és a vízszennyezés, hanem a vízkormányzásnak, a vízgazdálkodás irányításának a krízise (ebben a tanulmányban az utóbbi kifejezést használjuk). A GWP az intézmény fogalmat tágan értelmezi. Mi is így értelmezzük most, amikor feltesszük a kérdést, hogy milyen a mai magyar vízgazdálkodás irányításának helyzete? Krízishelyzetben van? A Magyar Hidrológiai Társaság 36. Vándorgyűlésén, 2018. júliusában, a megnyitó plenáris ülésen Körösi Csaba és Szöllősi-Nagy András az előadásaikban (Körösi 2018, Szöllősi-Nagy 2018) megkongatták a vészharangot. Felhívták a figyelmet arra, hogy az egész világnak meg kell változtatnia a vízgazdálkodását, mert az a jelenlegi módon nem fenntartható és globális katasztrófához vezethet. Szöllősi-Nagy András erős jelzőkkel, szigorú kritikával illette nemcsak a globális, hanem a hazai vízgazdálkodás helyzetét is. Felhívta a figyelmet arra, hogy a hazai vízgazdálkodásban is jelentős változtatásokra van szükség. Aggodalmát fejezte ki az elmúlt három évtized „dezintegrált vízgazdálkodása", a „I1TIJK1 kormányokon átívelő kivéreztetése”, a „nemzeti és regionális, interdiszciplináris”, „a kormányzat szakpolitikai döntéseit segítő” víztudományi kutató intézet és a „nemzetközi követelményeknek megfelelő” víztudományi program hiánya, a „hidrológiai ciklus atmoszferikus és szárazföldi körforgásra történő szét\’álasztása”, a „ felszíni és felszín alatti vizek mennyiségi és minőségi adatainak még intézményi szinten is elkülöníU’e történő kezelése”, az „adófizetőkpénzéből gyűjtött" „adatokhoz való nyílt hozzáférés" hiánya és az „adatkufárkodás" miatt. Nagyon fontos az, hogy odafigyeljünk Szöllősi-Nagy András észrevételeire. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy az elmúlt évtizedek változtatásainak fontos tapasztalata az, hogy minden fajta változtatást csak alapos problémafeltárás és előkészítő vizsgálatok után szabad megvalósítani. Részletes elemzések nélkül nem lehet válaszolni a tanulmány címében feltett kérdésre sem. Büszkék lehetünk, de ne legyünk elégedettek! Szöllősi-Nagy András azt mondja, hogy „víztudományunk mérhető nemzetközi hatása drasztikusan csökkent”. Nem tudom, hogy mivel mérhető elfogadható módon víztudományunk nemzetközi hatása. Az igaz, hogy csökkent, de a „drasztikus” jelző használatát túlzásnak tartom, és akkor, ha időben megvalósítjuk a szükséges változtatásokat akkor megelőzhetjük azt, hogy a csökkenés valóban drasztikus legyen. Az a véleményem, hogy büszkék lehetünk vízgazdálkodásunk múltban elért eredményeire és a jelenlegi eredmé
