A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 6. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Felső-Tisza-vidéki folyammérnöki hivatalok (1871-1948.
15 tevékenységét, és kényszerűségből ideiglenesen Vásárosnaményba tette át székhelyét. Az új határ megvonásával a Szatmártól elszakított területek vízügyi viszonyainak rendezését 1920-tól Puskás Rezső m. kir. műszaki tanácsos szervezte, és ideiglenesen ellátta a Vásárosnaményba áthelyezett Hivatal vezetői teendőit is. Ebből az időszakból maradt meg az Igazgatóság Vízügyi Történeti Gyűjteményében egy 1920. szeptember 3-án kelt levél, amit Dános Miklós a M. Kir. Földművelésügyi Minisztérium helyettes államtitkára 33.131/1920 számon, Puskás Rezsőnek címzett, és amelyben arra utasította, hogy az Olcsvaapáti menti partomlás megkötésének tervezetét állítsa össze és terjessze fel a minisztériumba. A felvételek és a tervkészítés költségeire a minisztérium 1000 koronát biztosított. Szintén ebből az időszakból származik egy 1921. május 14- én kelt 175/1921 számú levél, ami a Vásárosnaményi M. Kir. Folyammérnöki Hivatalhoz, Puskás Rezsőm. kir. főmérnök részére érkezett, a budapesti Magyar Országos Vízépítési Igazgatóságtól. 1921-ben Vásárosnaményból Nyíregyházára költöztették a folyammérnöki hivatalt. A vásárosnaményi működés harmadik, kb. 2 éves időszaka a II. világháború végén kezdődött. 1944 októberében a Szatmárnémeti várost ért légi bombázások és a háborús frontvonal közeledte miatt az állami hivatalok és a vízitársulatok mérnökeinek és alkalmazottainak nagy része elhagyta állomáshelyét. Ekkor Vázsonyi Adám hivatalfőnök - felsőbb utasítás hiányában, saját felelősségére - elhagyta a várost, és családjával, valamint a Hivatallal együtt Vásárosnaményba költözött át. Molnár Endre debreceni kultúrmérnök leírása szerint az átköltözés a Szamoson kisebb hajóval történt. Ezen háborús viszonyok között a Hivatal 1945. január 15-én - az országban elsőként - megkezdte munkáját {Molnár, 1945, Nyíregyházi Vízügyi Igazgatóság Vízgazdálkodási A datgyüjteménye, 1957). A hivatalfőnökkel együtt Vásárosnaményba átköltözött munkatársak (Ráthonyi István m. kir. főmérnök, Sándor Sándor vízmester, Sándor György vízmester) mellett, a háborús események miatt működését szüneteltető Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal dolgozóinak egy része is Vásárosnaményban jelentkezett szolgálattételre. A Hivatal felszerelése, eszközei, védelmi berendezései nagymértékű rongálódást szenvedtek. A töltéseket a bombázások, továbbá a beépített ütegállások és fedezékek a Tisza egész hosszában megrongálták és a háború nem kímélte meg a szivattyútelepeket sem. A hidakat a visszavonuló németek felrobbantották. A Tiszán egyetlen híd sem maradt meg, és a vásárosnamény-gilvácsi szakaszon a Kraszna valamennyi hídját felrobbantották (Molnár, 1945). így a Hivatal dolgozóinak, részt kellett venniük a felrobbantott kompátkelő helyek és hidak újjáépítésében. Ezek között volt a vásárosnaményi 100 m hosszú, 5 m széles Kraszna-hídprovizórium, amit Vázsonyi Adám tervei alapján, az O műszaki irányításával építették meg. Ezen érdemei elismeréseként, 1945. december 31-én a Földművelésügyi Miniszter miniszteri osztálytanácsosnak nevezte ki. Az 1946. októberi Nyíregyházára való átköltözése idején is Vázsonyi Adám volt a hivatalfőnök. A Nyíregyházi Folyammérnöki Hivatal (1921-1948) Nyíregyházán az I. világháborút megelőző időszakban állami vízügyi szervezet nem volt, viszont 1879. évi alakulásának kezdetétől itt működött a Nyírvízszabályozó Társulat. Trianon után, a M. Kir. Szatmárnémeti Folyammérnöki Hivatal működési területének Magyarországra eső részén - Nyíregyháza székhellyel - új folyammérnöki hivatalt létesítettek, amely közel három évtizeden keresztül, 1921-1948 között folyamatosan működött. Megszervezésében jelentős szerepe volt Kövessy Győzőnek, aki akkor a minisztériumban a Hivatal felügyeleti feladatait látta el. A Nyíregyházi M. Kir. Folyammémöki Hivatal illetékességi területe a Tisza tiszabecsi országhatár- Eszeny-Zsurk közötti szakaszára, a Szamos, Kraszna folyók alsó, magyarországi szakaszára terjedt ki, és így 214 km hosszú folyószakasz tartozott hozzá. A két világháború között fő teendője volt a Felső-Tisza és Szamos mentén a partomlások megakadályozása. Emellett az alábbi 5 társulat állami felügyeletét kellett ellátnia: Felsőszabolcsi Tiszai Armentesítő Társulat, Nyírvíz Szabályozó Társulat, Beregvármegyei Armentesítő és Vízszabályozó Társulat, Ecsediláp Lecsapoló és Szamosbalparti Armentesítő és Belvízszabályozó Társulat; Tisza-Szamosközi Armentesítő és
