A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 6. Dr. Konecsny Károly (nyugdíjas): A Felső-Tisza-vidéki folyammérnöki hivatalok (1871-1948.
A FELSŐ-TISZA-VIDÉKI FOLYAMMÉRNÖKI HIVATALOK (1871-1948) Dr. Konecsny Károly A XIX. század második felében és a XX. század első felében a felső-tiszai árvízvédelmi és belvízvédelmi rendszer meghatározó létesítményeinek kiépítésében, a vízitársulatok-, és a vízügyi hatóságként működő vármegyei alispáni hivatalok mellett, meghatározó szerepe volt az állami vízügyi szervezetek területi kirendeltségeinek, azaz a folyammérnöki hivataloknak és kultúrmérnöki hivataloknak. A folyammémöki hivatalok nyolc évtizedes működésük során több szervezeti, hatásköri változáson mentek keresztül, egyesek megszűntek majd újra megalakultak, folyamatosan változott az alkalmazotti létszámuk. Az alábbiakban - a rendelkezésre állott források alapján - mindezen változásokat, és ezek szakmai és történeti hátterét ismertetjük Vizsgálatainkban elsődleges forrásként a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság által rendelkezésünkre bocsátott Vízügyi Történeti Gyűjtemény dokumentumait (folyammérnöki hivatalok hivatalos iratai, levelezése, műszaki tervdokumentációi, társulati közgyűléseken, és választmányi üléseken felvett jegyzőkönyvek) használtuk fel, másodlagos forrásként az Országos M. Kir. Statisztikai Hivatal 1873-1944 között évente megjelent Magyarországi tisztikar czím és névtára köteteit használtuk fel. Ezek mellett az irodalomjegyzékben felsorolt - sokszor értékes információkat tartalmazó - közleményeket, kiadványokat használtuk fel. Az 1871 előtti állami vízügyi hivatalok Az országos központi vízügyi igazgatás, II. József általános központosító törekvései által jött létre. 1785-ben a Kamara és a Helytartótanács összevonásával megszervezték a Helytartóságot. Az új szerv Hajózási és építészeti osztályának hatáskörébe került a műszaki munkálatoknak az irányítása. Az állami vízügyi igazgatást az 1788-ban felállított, és a Helytartótanács felügyelete alatt egészen 1848-ig működő Vízügyi és Építészeti Főigazgatóság jelentette (Dóka, 1987). A reformkorban a munka szervezését, irányítását gróf Széchenyi Ist\’án vette kézbe, aki a Tiszaszabályozás munkájában szétválasztotta az érdekeltek ügyét jelentő ármentesítést és a közérdekű folyószabályozást. A folyószabályozást állami feladattá nyilvánította és erre állami támogatást biztosított. A munkálatokat így a térségben érdekelt helyi gazdálkodókat képviselő Tiszavölgyi Társulat és az államot képviselő Építési Igazgatóság közösen végezte (Ihrig, 1973). Az 1846-tól létrehozott 8 vízszerkezet hivatala közül 4 a Felső-Tiszán vagy legalább részben a Felső-Tiszán működött: I. Ugocsai, II. Szatmári, III. Beregi, IV. Zempléni (1. ábra). Az Ugocsai vízszerkezet a Tisza jobb partján, Nagyszőlőstől Váriig, innen a Borzsa balpartján felfelé a Beregszászi hegységig, a balparton Verőczétől a Batár folyóig tartott. A Szatmári vízszerkezet a Tisza balpartján a Batártól a Szamos beömléséig, Vásárosnaményig tartott. Az ezen vízszerkezethez tartozó szabályozandó mellékfolyók voltak, a Túr, Szamos és Kraszna. A Beregi vízszerkezet a Tisza jobbparton a Borzsa folyótól kezdődően, a balparton Vásárosnaménytól Csapig tartott. A jobbparti ártéren felnyúlik a Latorca mentén csaknem Munkácsig és a Szemye mocsarat is magában foglalta. A Zempléni vízszerkezet területe Csaptól Tokajig húzódott, és ide tartoztak a Latorca és Bodrog közt fekvő árterületek is. Az ötödik, Szabolcsi vízszerkezet - már alig érintette az Igazgatóság későbbi működési területét - Tokajtól az Eger-patak beömléséig tartott (Kolossváry, 1905, Babos-Mayer, 1939, Igazg. Vízg. Adatgyűjtemény, 1959). A központi igazgatási feladatokat 1849-1853. között az Országos Építési Igazgatóság látta el, amelynek a térségben területi szerve volt a Kassai- és a Nagyváradi Kerületi Építési Hivatal (Dóka, 1981). Az 1850. júniusi császári parancs a vízszerkezetek számát kettővel csökkentve 6 területi egységet hozott létre osztálymémöki hivatal megnevezéssel. Az I. Osztálymémöki Hivatalt az Ugocsai, Szatmári és Beregi vízszerkezetekből alakították ki, és a Tisza mentén Nagyszőlőstől Csapig tartott.
