A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)

12. SZEKCIÓ - A vízgazdálkodás története - 5. Kiss Miklós (Vízinform.hu): Érdekességek Budapest közműves vízellátásának 150 éves történetéből

8. Vízhiányok az ötvenes-hatvanas években

Ebben az időszakban az ipar hatalmas fejlesztése és a vidékről fővárosba települők számának gyors növekedése miatt az ivóvízigény folyamatosan nőtt. A vízműfejlesztések

ezzel nem tudtak lépést tartani és egyre gyakrabban lépett fel vízhiány.

/

Budapest lakóinak száma

1949 1 millió 95 000

1954 1 millió 810 500

,

A Fővárosi Vízművek kereste a megoldást:

25 km-rel hosszabbak lettek a főnyomóvezetékek, és jelentősen bővült a gerincvezetékhálózat. Folytatták a Csepel-sziget vízkincsének kiaknázását. Szigetszentmiklós térségében hat csáposkút bő' vizével bó'vült a fó'városi vízellátó rendszer.

A biztonságosabb vízellátás érdekében új víztároló medencék épültek:

• A Gellérthegy déli oldalában: az ú n. Barlang-medence (30 000 m3)

• A XII. kerületben, az Eötvös úton: (600 m3)

• Budaörsön: (400 m3)

• Törökbálinton: (150 m3)

Mindezek kevésnek bizonyultak, ezért szükségintézkedéseket vezettek be. Egyik ilyen kényszermegoldás volt a budapesti fürdők kútjainak a bevonása az ivóvízrendszerbe. Segítette a víztermelés növelését, hogy az 1890-es években fúrt aknakutak egy részét átalakították bővebb vízhozamú csáposkutakká. A vízellátási problémák végleges megoldása érdekében szakemberek már ekkor foglalkoztak a felszíni Duna-víz megtisztítási lehetőségeivel.

A vízpazarlás is jellemző volt ezekben az években. Az ivóvíz árát ugyanis hatóságilag alacsonyan állapították meg. Ez nem kényszerítette a fogyasztókat a takarékosságra.