A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
10. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 3. Garamvölgyi-Dankó Erika - Barabás Imre (KÖTIVIZIG): A tiszasülyi Kolopfürdő története (1893-1945.
5. számú kép. Kolopfürdö és repülőtere 1940-ben A második világháború végén a fürdőtelep létesítményei végleg elpusztultak, mert a községet Kőtelek felől megközelítő szovjet katonák megütköztek a létesítményt megszálló németekkel. „Amit pedig mm végeztek el a bombák, a légnyomás, azt megtették a környékbeliek. A háború utáni szűkös napokban sok minden került tűzre innen, a Kolopfürdőből is ” - mesélte el erről Bábi Gizella, a fürdőlétesítmény tulajdonosainak egykori telekszomszédja 1984-ben egy újságírónak. Ma már az egykori létesítményeknek a nyomai sem nagyon láthatóak, egyedül egy sérült betonkád és az iszap bányászat maradt meg, utóbbi is csak időszakos tevékenységként. Utószó Véget ért tehát másodszor is a kolopi fürdő története, és most már végleg. A Végess család megmaradt tagjainak esélyük sem lehetett az újrakezdésre, hiszen mint egy 1969-ben készült helytörténeti tanulmány írta, a helybéli „népnyúzó nagybirtokosok” elítélésre szorultak... Mint azt Végess Árpádné (és Végess Róza) 1945. április 23-án kelt levele bizonyítja, némi naiv reménykedést leszámítva tisztában voltak az orosz megszállás következményeivel: „ Tisztelt Megyei Földbirtokrendező Tanács! Alulírott tisztelettel előadom, hogy a 600/1945. M. E. számú rendelet alapján Tiszasüly és Tiszaroff községek határában levő földbirtokaim igénybe vétettek, s azok szétosztattak. Tiszasüly községben levő, un. kolopi birtokomból lett ugyan részemre bizonyos terület meghagyva, de az nem alkot egy gazdasági és intenzív gazdálkodásra alkalmas egységet... Ezek után kérésem oda irányul, mely szerint a részemre meghagyandó, illetve a kiosztás alól mentesítendő terület a tiszasülyi 853. számú telekkönyvi betétben... jelöltessenek ki. 18
