A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
10. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 3. Garamvölgyi-Dankó Erika - Barabás Imre (KÖTIVIZIG): A tiszasülyi Kolopfürdő története (1893-1945.
Irma-kút (1893) A fürdő nyugati oldalán egy gazdasági épület előtt mélyült le, vízadó rétege 7,3-10,4 m közé esett. Mélységét Schafarzik 10,3 m-esnek találta, 1935-ben már csak 7,05 m volt. A víz hőfoka 12,6 °C-ról pár évtized alatt 10,2 °C-ra csökkent, glaubersós, lítiumos-vasas vize a Mária-kúténál nagyobb erővel tört fel. Emma-kút(1890-es évek) A fürdőtelep keleti részén, a vendégház közelében mélyült le 13,95 m-es mélységgel, vízadó rétege 8,2- 14,3 m között volt. Nyugalmi szintje - 7,3-7,95 m között ingadozott, a vízhőfok 10,8-11,1 °C között változott. Sok iszaplerakódása volt, ez miatt lett az iszapvizsgálatok kezdeti főszereplője. (Talán ennek a gyógyiszapnak a szaga adott okot arra, hogy évtizedekkel később az említett vendégházban elszállásolt vadászpilóták „parmezán kolostorként” emlegették a helyet?) Sümeghy József 1935-ös szakértői javaslata említést tett a kutakból kitermelhető vízmennyiségről is, 16 és 20 köbméterben adva meg azt akkor, ha hosszabb ideig nem termeltetik őket. Szerepelt a dolgozatban az is, hogy készítésük óta az említett hozamok csökkentek, mert a vízzel együtt sok iszap is a kutakba áramlott, eltömődést okozva. Örömmel mutatnánk be a következőkben a fürdőtelep artézi kútját is, de minden felkutatására tett próbálkozásunk kudarcba fulladt. A korabeli források sem tudnak adatokat egy itteni kútról, miközben említik, hogy létezett, állítólag a kastély közelében! 1931. december 11-én a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium illetékes előadójának, Czárán Péter műszaki tanácsosnak is szüksége lett volna a kútadatokra, ezért 46243/1931 szám alatt levelet írt Szolnok Vármegye alispánjának: „Felkérem Alispán urat annak a lehető sürgős közlésére, hogy Kolopfürdőn állítólag 1912. évben létesült felszökő vizet szolgáltató és később megsemmisült kút vízjogi engedélyezése során - amennyiben vízjogi engedélyezés egyáltalán történt - mily adatokat jegyeztek fel. Szükség lenne a kút mélységének és a kifolyó víz mennyiségének megállapítása, mivel ezekkel a tidajdonos Végess család nem rendelkezik”. Kutatómunkánk alapján a fenti időponttal kapcsolatban a következő megjegyzést tesszük: Tiszasüly község első utcai artézi kútjának előzetes tervezői munkája pár évvel a levélben megadott időpont előtt kezdődött el, és a felkért szakértők teljesen találgatva adtak véleményt. Részlet a közegészségügyi főfelügyelő 128745/1908 számú leveléből: ”... értesítem alispán urat, hogy a földművelésügyi miniszter úr szakközegeinek véleménye szerint Tiszasüly községben felszökő víz előreláthatólag csak a 350-400 méter közötti vízadó rétegből várható ...terepszint alatt maradó víz azonban már valószínűleg a 100 méteren aluli mélységből is nyerhető. ” Aztán 1913 elején Koczka István fúrási vállalkozó azzal állt a képviselő testület elé, hogy nyugodjanak bele a 320m-es kút 0,6m-en adott 101/p-es hozamába, mert lejjebb a talaj nagyon kemény, és ha 350m-ig továbbfúratnak, még ezt is elveszíthetik. Ha van a közelben ismert adatú mélyebb kút, pláne egy jó hozamú 347m-es, valószínűleg nem így alakul a történet, ugyanakkor tény, hogy a szolnoki levéltár nyilvántartása az alispáni iratok jegyzékében 3280/1911 szám alatt tényleg egy kolopon létesített mélyfúrású kút engedélyezését említi, csak éppen a lényeget tartalmazó iratanyag hiányzik hozzá! A fürdőtelep sikerességén persze a fentiek nem változtattak, 15
