A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
10. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 3. Garamvölgyi-Dankó Erika - Barabás Imre (KÖTIVIZIG): A tiszasülyi Kolopfürdő története (1893-1945.
Szükségessé vált a hidrogeológiai védőövezet kijelölését megalapozó geológiai tanulmány elkészítése, melyre Schafarzik Ferenc műegyetemi tanárt kérték föl, szintén még 1893-ban. Bár a tanulmányt nem sikerült megszereznünk, töredékes információink alapján úgy tudjuk, hogy a víztároló kőzettestet (0-15 m-ig) a szerző nem tiszai eredetűnek tartotta, a védőidoma pedig 60 holdra és a 0-15 m-es mélységközre terjedt ki. A kolopi föld gyógy erejének megismerés-története azonban az ásott kutak vizének vizsgálatával még korántsem ért véget, mert Végess gazda viszonylag hamar felfigyelt kutak alján felgyülemlő finom kék iszapra. Ehhez is egy korabeli legenda kapcsolódik: állítólag egy beteg bivaly megmártózott a kútból kitermelt iszapban, talán még a vízből is ivott, és láss csodát, meggyógyult. A tulajdonosnak ez végképp felkeltette az érdeklődését, ezért próbaképpen a harmadiknak elkészült Emma kútból kivett mintát 1899-ben megvizsgáltatta a neves vegyésszel, dr. Hankó Vilmossal. A kapott szakvélemény beváltotta a tulajdonos előzetes reményét: ,,..ci kolopi iszap összetételre nézve a leghíresebb vasas-kénes iszapok közé tartozik, melyhez hasonlót az országban még nem ismertek. A külföldi iszapok közül leginkább hasonlít a híres driburgi fürdőben használt vasas-kénes iszaphoz, a különbség a kettő között csak az, hogy a kolopi Emma-kút iszapjának sokkal több a vas, de kevesebb a kéntartalma. Ez az iszap összetételénél fogva európai viszonylatban a pöstyéni és a fangói (olasz) iszap után a harmadik helyet foglalja el. ” Miközben a kolopi víz az 1896-os millenniumi kiállításon elismerő oklevelet kapott, az iszapot további vizsgálatoknak vetették alá, immáron a manchesteri Rutherford fizikai intézetben. 1912. november 2-án a kutatást végző dr. Hevessy György a következő eredményt adta: ” Az első próbák közül 1908-ban kiemelt és 4 évvel később megvizsgált iszap 2,11-szer, az Irma-kütból 1912-ben, februárban kiemelt iszap 39,8-szor olyan aktív, mint a világhírű batagliai fangó, mely tudvalevőleg a legaktívabb iszapok közé tartozik, s így az Irma kút kereken negyvenszeres fangó aktivitása a legnagyobb figyelemre méltó. Tudtával nincs iszap, amelynek aktivitása ezt felülmúlná. ” 1913. október 30-án a Magyar Tudományos Egyetem II. számú Kémiai Intézetéből dr. Weszelszky Gyula egyetemi magántanár küldött szakvéleményt a kolopi iszappal kapcsolatban, megjegyezve, hogy a mintákat különböző kutakból hozták a felszínre. A rádium-tartalmukat megvizsgálta és az adatait bemutatta dr. Hevessy Györgynek, továbbá a bécsi Institut für Radiumforschung laboratóriumában dolgozó dr. Hessnek. Összehasonlítva a hármat megállapította, hogy bár az elemzések eredménye eltérő, de az iszapban olyan mennyisége van a rádiumnak, hogy azt rádium előállítására is értékesíteni lehetne. Igaz, tette hozzá, a rádium ilyen módon való előállítása nagyon költséges lenne, ezért az iszap fürdőiszapként való hasznosítása a legjobb megoldás. (Történetünk ezen pontján egy pillanatra Vitális Sándor egy későbbi, 1936-os jelentésének végkövetkeztetése jut eszünkbe:,, ...a kolopi iszapban a rádium tartalom meghatározása igen költséges, nehéz és megbízhatatlan. Nehezen képzelhető el, hogy a kolopi iszapból, melynek csak igen csekély része tartalmazhat rádiumtartalmú anyagokat, rentábilisan lehessen rádium sókat kinyerni. ”) Annál is inkább - folytatta tovább szakvéleményét Weszelszky tanár úr - mert nedves állapotban rendkívül plasztikus, jól kenhető, megszáradás után szétdörzsölve vízben sokáig lebegő finom porrá oszlik szét. Mivel homokszemcséket úgyszólván nem tartalmaz, a bőrbe 10
