A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
10. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 3. Garamvölgyi-Dankó Erika - Barabás Imre (KÖTIVIZIG): A tiszasülyi Kolopfürdő története (1893-1945.
van. A fürdő ismeretlen artézi kútjának rétegsor leírásában 242-247m között viszonylag durvább homok szerepel (első süllyedési fázis), jól illeszkedve az ekkor zajló folyamatokba. Az előbbieken kívül - a Kárpátokon túli területek eljegesedése miatt - az éghajlat is hirtelen jelentős változáson esett át, hűvössé és csapadékossá vált, ami a területfeltöltő tevékenységet is jelentősen segítette, (uralkodó növény a Pinus silvestris) A történelmi hűség kedvéért azért el kell mondani, hogy a Ti szagyenda-Fegy vernek felé húzódó mély árok továbbra is elvonta a jobb partról a hordalék jó részét. A vízkutató fúrások geofizikai szelvénye alapján az utolsó, negyedik süllyedési fázis első feléig tartott az ős-Tisza és az ős Sajó-Hernád páros nagy energiájú közös területfeltöltő munkája, így a pleisztocén végére a rétegsorok sokfelé ismét agyagossá váltak, az egyes üledékek gyakori sárga, sárgásszürke színe pedig gyakran szárazzá váló környezetre utal. 1935-ben dr. Sümeghy József magyar királyi osztálygeológus a Végess család felkérésére kutatásokat végzett Kolopon abból a célból, hogy a fürdő kútjainak védőterületét meghatározhassa. A Mária kút melletti kutató fúrás a következő eredményt adta: 2,9-3,6 m-ig sárga homok 3.6- 4,1 m-ig sárga, iszapos homok 4.1- 5,1 m-ig sárga, agyagos iszap 5.1- 5,5 m-ig kékeres sárga iszapos agyag 5,5-6,7 m-ig kékeres sárga agyagos iszap 6.7- 8 m-ig kékeres sárga iszapos agyag 8-8,4 m-ig bamássárga iszap 8,4-8,8 m-ig kékeres barna iszap 8.8- 9,1 m-ig zöldesszürke iszap 9.1- 16,6 m-ig néhol kissé homokos kék iszap 16.6- 18 m-ig sárga iszap 18- 21,7 m-ig sárga homokos iszap 21.7- 27,3 m-ig kékeres sárga homok 29- 30,5 m-ig kék homokos iszap A neves geológus a kolopi artézi kútfúrás 112-144 m közötti konkréciós agyagrétegéből Viviparus böcki Halaváts és vastaghéjú Unió sp. faunát határozott meg, ezért a kor elfogadott nézete alapján a 112 m feletti rétegsort a pleisztocénbe, az alatta levőt a felső-levanteibe sorolta. A további események megértése miatt ki kell jelenteni, hogy a tiszasülyi rétegsorok kb. 0-15 m közötti üledékeit -akár csak a szélesebben vett környékbelieket Jászkisér-Hollóhát - Tiszaszentimre között - már a szintén lényegesen lecsökkent energiájú, jelenlegihez hasonló Tisza és mellékfolyói lerakódásának tartjuk, ellentétben a korabeli geológusok egy részével, (lásd: Schafarzik és Vitális korabeli állásfoglalását) Ennek a vékony, iszapos homokos összletnek az alsó néhány métere viszont érezhetően finomszemcsésebb a tőle keletebbre levőktől, ami arra utal, hogy a Tisza fő ága egykor nem a mai helyén, hanem Tiszaszentimre-Kunhegyes-Bánhalma-Fegyvernek felé haladt a Törökszentmiklósfegyverneki süllyedék-kapu irányába. Néhány a jellemző ősmaradványok közül: a felső löszös részből Succinea oblonga Drap., Vallonia pulchella Müll., Bythinia leachi Shepp., Valvata cristata Müll., és a fekvőt alkotó iszapból elő-elő kerülő mamut-maradvány az Elephas primigenius. Q_ számú ábra)
