A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
9. SZEKCIÓ - Hidrológia - 7. Rácz Tibor (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.): Közeli csapadékmérők rövid adatsorainak alkalmazása egy területet jellemző csapadékviszonyainak leírására. Példa az 1956.07.01-1967.03.31 közötti budapesti csapadékadatok felhasználásával
Intézet vette át. A csapadékadatok ekkor vélhetően az Intézet archívumába kerültek. Az Intézet, későbbi - és mai - nevén Országos Meteorológiai Szolgálat a mai napig folytat észlelést a korabeli hálózat számos pontján. A csapadékmérők metaadatai alapján láthatóan több mérő is folyamatos adatsorral rendelkezhet. Az adatokhoz ugyanakkor nem, vagy csak nehézkesen lehet hozzáférni. A csapadékadatok feldolgozásának eredménye ugyanakkor jelentős tudományos értéket képviselne, részint városklimatológiai, részint a klímaváltozásnak a csapadék jellegzetességeinek alakulásában megfigyelhető esetleges összefüggések révén. A csapadékmérő hálózatok fejlesztésének további lépcsőfoka az Fővárosi Csatornázási Művek Zrt. perces észlelésű, automata állomásokból álló mérőhálózatának kifejlesztése (Rácz Tibor, Bana Zsolt, Székely Árpád, dr. Szilágyi Mihály, 2012). Ez a rendszer elsősorban a nagycsapadékok megfigyelésére szolgál, nem célja a szilárd csapadék mérése, kifejezetten a vízkárok kialakulásának csapadék oldalának vizsgálatához gyűjt adatokat. A begyűjtött adatok alapján az elmúlt években számos publikáció számolt be a Budapesten észlelt nagycsapadékokról. A régi csapadékmérő hálózatról a Meteorológiai Intézet részére történt átadást követően nyers adatokat közöltek a Fővárosi Csatornázási művekkel. Ezek egy részét a Társaság tervtárában leltük fel, Párnay Zoltán mérnök hátrahagyott iratanyagában. Az iratok 25 csapadékmérő 1956-1967 közötti adatsorát tartalmazta. A dolgozat további részében az ezen adatok alapján végzett vizsgálatok kerülnek ismertetésre. Több közeli mérő csapadékadatai, mint egyterűiét lehetséges csapadék szcenáriói Valamely magányos csapadékmérő adatait azért mérjük, hogy egy adott területre reprezentatív adatokat nyerjünk, további adatfeldolgozás céljából. A térbeli reprezentativitás egyéb tényezők függvénye, mint például az évszak és a csapadék konvektiv, vagy nem konvektiv jellege. Az egyedi csapadékok esetén a reprezentativitás csak kisebb távolságban áll fenn. A csapadék variabilitásának kiegyenlítődése miatt a sokévi átlagos adatok esetében a 10 km mérőtávolság mellett az adatsorok korrelációja 0,8-0,9 értéknél magasabb. Az egyes csapadékok, illetve a napi csapadékösszegek esetén a korreláció már csak kisebb távolságokra ennyire egyértelmű, konvektiv eseményeknél pedig akár 2 km-re is lecsökken (Gombos, 2018) (Dési, Czelnay, & Rákóczi, 1965). A reprezentativitásnak vannak határai, mivel a csapadék mennyiségét, eloszlását befolyásolhatják például egyebek mellett a domborzati hatások. A térbeli reprezentativitás mellett, illetve azzal együtt lényeges kérdés az idősorral reprezentált sztochasztikus folyamat időben állandó vagy nem állandó jellege. Az idősor azon időszakra lehet reprezentatív, amelyben a statisztikai paraméterei megegyeznek a sztochasztikus folyamat statisztikai paramétereivel. Amennyiben egy idősorban a statisztikai paraméterek valamelyike nem állandó valamely mérési időszakban, stacionaritásról nem lehet beszélni, a reprezentativitás a továbbiakban külön vizsgálandó, adott esetben csak valamilyen további feldolgozási technika alkalmazásával tehető reprezentatívvá (Szőllősi-Nagy, 1977). A csapadék sztochasztikus folyamat, a csapadék idősor tehát sztochasztikus jellegű. Az idősor matematikai értelemben egy sztochasztikus folyamat egy realizációja, az észlelt idősor pedig egy realizáció egy bizonyos szegmense (Szőllősi-Nagy, 1977). A sztochasztikus folyamatot egy csapadékmérő adatainak ismerete esetén csak egy bizonyos realizációjának egy szegmenséből ismerjük, és ennek alapján határozzuk meg a sztochasztikus 4
