A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
5. SZEKCIÓ - Vízellátás. Ivóvizek biztonsági kérdései - 12. Somodiné Kaliczka Csilla (BAKONYKARSZT Zrt.): Egy vízbekötés lenyűgöző kalandjai
A Harappá civilizáció romjai az egykori víziközművek maradványival [3.] Az ókori Görögországban a 332 m tengerszint feletti magasságban lévő pergamoni vár vízellátását külön vízvezeték biztosította, sőt kétmedencés ülepítős tisztítást követően jutott a víz a fogyasztókhoz. Ennek a vízvezetéknek 20 bar nyomást kellett bírnia, a vízellátó csöveknek tehát vastagfalú, valószínűleg bronzból készült csövekkel volt a vízellátás megoldva. [1.] Az egyik legszervezettebb ókori társadalmat a Római Birodalomban lelhetjük fel. Ennek a civilizációnak a fennmaradt művészeti és a mérnöki alkotásai a mai napig ámulatba ejtik napjaink technológiai társadalmának gyermekeit. Ilyen mérnöki alkotások többek között a városaik vízellátását biztosító hatalmas műtárgyak, a sokszor több emelet magasságúra megépített vízvezetékek. Ezekkel a műtárgyakkal a környező források vizét juttatták el a településekre. Az i. sz. I.-II. század folyamán alakult ki az igény a városok közművesítésére, Kezdetben csak a városközpontok lakóházai, később azonban (i. sz. III. századtól) már a külvárosok lakosai is részesülhettek a lakóépületekbe bevezetett ivóvízből, illetve már ezek az épületek is el voltak látva szennyvízcsatornával. A víz szétosztása úgy történt, hogy minden háztömbnél egy-egy medencét ún. vízházat építettek, amelyek három szintesek voltak. A legfelső szintről kiágazó ólomcsövekkel „házi bekötésekkel'’ juttatták a magánházakba a vizet. A vízellátás biztosítására Kr. e 32-ben Marcus Vipsanius Agrippa állított fel külön vízügyi hivatalt, amely a közművek, közkutak, szökőkutak és a magánháztartások vízellátását biztosította. Ennek a szervezetnek volt külön adminisztrációs részlege is, amely az engedélyek kiadásával foglalkozott. Természetesen, a római jogban ennek a szakterületnek a részletes szabályozása is megtalálható. [4.] A vízvezetékek környezetében védősávot alakított ki az üzemeltető, akkoriban telepített fasorral jelezte a védősáv határait. Ez a védősáv állami területté vált, földművelésre beépítésre nem használhatták- a sávot az állam kisajátította. A legnagyobb problémát már ebben az időszakban is a birtokjogi konfliktusok okozták. Miután mindenki szeretett volna a vízvezeték közelében telket vásárolni (a vízellátás itt biztosított volt), ezért ez a törekvés különböző telekspekulációkhoz, időnként a vízvezetékek szándékos rongálásához vezetett. [4.] A középkorban Magyarország területén elsősorban forrásokból, folyókból, esetleg sekély mélységű kutakból biztosították a szükséges vizet, amelynek minősége sokszor hagyott maga után kívánnivalót. 2
