A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 19. Tímár Attila (KÖVIZIG): Körös-Tisza-Maros-Közi térség öntözésfejlesztése
A Tiszántúl süllyedése a kainozoikumban, a miocén közepén kezdődött, kisebb-nagyobb kiemelkedésekkel megszakítva, majd nagyobb arányú üledékképződés a kora- illetve egyes helyeken a késő pannóniai korszakban indult meg (Juhász Gy, 1992). A kialakult törésvonalak mentén magas és mély vonulatok jöttek létre, itt keletkeztek az első vastag miocén lerakódások, ide tartozik a Békési miocén süllyedék is. A szarmata korszakban megkezdődött a kialakulóban lévő Pannon-medence vizeinek elzáródása a világtengerektől. A Pannon-tó 9,5 millió éve érte el maximális kiterjedését, ettől kezdve fokozatosan feltöltődött a delták törmelékanyagából, a pliocén elejére a Pannon-medence nagy részén uralkodóvá vált a sekélyvízi (folyóvízi) - mocsári üledékképződés (Magyar I és tsai, 1999). A Pannon-medence aljzata a térségben a tengerszint alatt 3100 m-es mélységben húzódik. Az alsó-pannonban a Békési Formáció, feküje mindig preneogén aljzat, vastagsága 30-40 m, kőzetanyaga a környező alaphegységből származik, finomszemcsés oligomikt konglomerátum és kavicsos, durvaszemcsés homokkő építi fel (Juhász Gy, 1998). Erre települ az Endrődi Márga Formáció. A rétegsor általában mészmárgával, márgával indul, majd fölfelé fokozatosan mélyvízi agyagmárgába megy át, a legfelső részen homokkő-aleurolit csíkok jelzik az átmenetet a Szolnoki Homokkő Formáció felé. A Szolnoki Homokkő Formáció finomszemcsés homokkő, aleurolit és agyagmárga váltakozásából áll. A rétegsorban ezt követi az Algyői Agyagmárga Formáció. Uralkodó kőzettípusa az agyag és az aleurolit. Felső határa, mely az Újfalui Formációtól választja el egymástól, az „alsó- felső- pannóniai” határt jelöli ki, a vizsgált területen ez a határ 2150 m-rel a tengerszint alatt található. A felső-pannonban elsőként az Újfalui Homokkő Formáció alakult ki, melyben uralkodóak a finom- és középszemű homokkő rétegsorok, agyagmárgával, aleurittal közberétegződve. A rétegsor 70-80%-át a folyók által beszállított, delta síkságon, illetve torkolatokban lerakodódott sekélyvízi üledékanyag alkotja. A Zagyvái Formáció szürke aleurolit-agyagmárga-homokkő sűrű váltakozásából áll, előfordulnak benne tarka agyag, illetve lignit közbetelepülések Elterjedése nem általános, a pannóniai végéig a legintenzívebben süllyedő területekre korlátozódik. Felső határát az Alföldön a Nagyalföldi, a Dunántúlon a Hansági Formáció adja (Juhász Gy, 1998). A felső-pliocén Nagyalföldi Tarkaagyag Formációt folyóvízi, ártári, mocsári, tavi és szárazföldi üledékek építik fel. A Zagyvái Formációtól a gyakoribb tarka agyag betelepülések, paleotalaj rétegek különböztetik meg, amely a klíma megváltozására, szárazabbá válására utal. A felsőpliocén üledékek mélysége a térségben 1150-1200 m közötti. 13
