A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVI. Országos Vándorgyűlése (Gyula, 2018. július 4-6.)
4. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 8. Kerezsi György - Túri Norbert - Körösparti János - Bozán Csaba (NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztály): A belvíz öntözési célú hasznosítási lehetőségei
Az öntözővizek minőségének elbírálásánál azt kell szem előtt tartani, hogy az öntözővíz és az öntözővízzel szállított anyagok hogyan befolyásolják a víz és a tápanyagok felvételét, a növény egyéni fejlődési sajátosságait, illetve az öntözött talajjal való kölcsönhatáson keresztül a talaj képződési folyamatokat. Ezért az öntözővizek minőségi mutatóinak megállapításánál a talaj-növény-víz hármas kölcsönhatását kell figyelembe vennünk (Darab és Ferencz, 1969). Az öntözővíz kémiai osztályozásának elvei, azaz a minősítés alapjául szolgáló legfontosabb jellemzők a sótartalom, a hidrokarbonát és karbonát hatását kifejező mutatók, a nátriumionoknak a kalcium-magnéziumionokhoz viszonyított mennyisége és a magnézium relatív aránya. Az öntözővizek minőségi elbírálásához a talaj-öntözővíz kölcsönhatásban három alapjellemző a legfontosabb, úgymint az öntözővíz sókoncentrációja vagy vezetőképessége (EC), az öntözővíz relatív nátrium tartalma (Na%) és az öntözővíz nátrium adszorpciós aránya (SAR-érték). Az öntözővíz kémiai jellemzői és minősége közötti összefüggéseket Filep (1999) foglalta rendszerbe. A korábbi vízminősítési irányelvekkel és a talaj-öntözővíz kölcsönhatással kapcsolatos szakirodalmak felhasználásával a sókoncentráció (EC), a Na% és a SAR-érték alapján 4 nagy csoportot állapított meg a különböző minőségű öntözővíz kategóriákra (7. ábra). 1. ábra. Öntözővíz minőségi diagram (Filep, 1999) Az I. kategóriába a korlátlanul felhasználható öntözővíz került, melynek sókoncentrációja kisebb, mint 500 mg/1, SAR-értéke<2, illetve a megengedhető Na% 40-60 körüli értéket vesz fel. A II. csoportba a jó vízálló szerkezetű talajokon használható vagy minőségi javítás után alkalmas vizek tartoznak, ahol az összes sótartalom 1000 mg/1, a Na% 40-70, a SAR-érték pedig 2-4. A III. osztályú öntözővizek összes sótartalma elérheti a 2000 mg/l-t, a Na% 50-85 és a SAR-érték kisebb 8-nál. Ezek - a vizek javítása után is - csak egyes talajok öntözésére alkalmasak. A IV. csoportba tartozó vizek semmilyen módon nem használhatók fel öntözővízként a nagy sótartalom vagy a magas nátriumtartalom miatt. A belvíz párolgásával a talaj oldat betöm ényedik, sókoncentrációja és SAR-értéke nő, ami pedig a talaj kationcsere egyensúlyát a nátriumionok adszorpciójának irányába tolja el. Mindez igaz az összegyülekezésből származó belvízelöntésre is, ugyanis az aktuális meteorológiai helyzetek (szélmozgás, napsugárzás, párolgás, csapadék) mind a belvíztömeg mennyiségére, mind pedig a minőségére hatással van. A kis sókoncentrációjú nátriumkarbonátos, nátrium-hidrogénkarbonátos vizek javíthatók kémiai úton, ekkor az öntözővíz maradék nátrium karbonát-egyenértékének (szódaegy énért ék) megfelelő mennyiségű közepesen vagy jól oldódó kaiciumvegyületet adunk az öntözővízhez, illetve hígítással abban
