A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 8. Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.): A hirtelen kialakuló árvizek (flash floods) előrejelezhetősége a DIWA-HFMS vízgazdálkodási üzemirányító rendszerben (esettanulmány bemutatása a Kapos felső vízgyűjtőjére) - 9. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A 2017.05.23-i felhőszakadás Budapesten. Intenzitások, visszatérési idő és további kérdések
Mind a kiadás, mind pedig a tartalom tekintetében a későbbi gyakorlatnak megfelelő „rend” 1893-ban alakult ki, vagyis az ország összes vízmércéjének adatai évenként egy kötetben jelentek meg, azaz az 1893-1916 közötti időszak tárgyévi adatait a következő évben megjelent évkönyv tartalmazta. 1917-től, azaz az I. világháború második felétől, majd az háborút követő területrendezés következtében megszakadt az évkönyvek kiadása is. Az újabb, hiánypótló (XXXII.) kötet 1927-ben jelent meg, amelyben az 1917-1923. közötti időszak adatait tették közzé. A következő, a XXXIII. kötet az 1924-1927. közötti időszak adataival, 1929-ben, a még hiányzó két év (1928, 1929) adataival pedig 1930-ban, a XXXIV. kötet jelentkezett. Ezek a kötetek csapadék-adatokat nem tartalmaznak. Az 1931-ben megjelent kötet mind tartalmi, mind pedig formai szempontból fordulópont volt a ’Vízállások”-sorozat kiadásában. Az 1930. évi XXXV. kötetet ugyanis már „Vízrajzi Évkönyv” címmel adták ki. Ennek oka pedig az volt, hogy a „Vízállások”-sorozattal párhuzamosan kiadták a Vízrajzi Évkönyvek köteteit is. Ez utóbbiak - nevükhöz illően - valóban évkönyvek voltak, vagyis a Vízrajzi Osztály munkáját ismertető éves jelentéseket, beszámolókat adták közre ezekben a kötetekben. Emellett a Vízrajzi Évkönyv elméleti tanulmányokat is tartalmazott a hidrográfia tárgyköréből. A Vízrajzi Évkönyvek 1887-1902. között megjelent 11 (I-XI.) kötetének szerkesztője, egyben meghatározó szerzője, a Vízrajzi Osztály első vezetője, Péch József volt. A XII. kötet, halála után, 1904-ben Hajós Sámuel szerkesztésében jelent meg A 3. ábra a kötet címoldalát, a 4. ábra pedig a tartalomjegyzéket mutatja. A sorozat záró kötete, a XIII, évekkel később, csak 1905-ben látott napvilágot. A Vízrajzi Évkönyv, mint kiadvány-sorozat, újjászületését annak köszönheti, hogy 1930- ban, az akkor már Vízrajzi Intézetként működő Vízrajzi Osztály a két sorozatot egyesítette, s a régi-új kiadványsorozatnak a Vízrajzi Évkönyv nevet adta. (Ez az összevonás lehet a magyarázata annak, hogy a Vízrajzi Évkönyv 1930. év adatait közzétevő kötetében nemcsak adattáblákat helyezték el, hanem tanulmányokat is. (A kötet címlapját és tartalomjegyzékét az 4. és az 5. ábra mutatja.) További sajátosság, hogy a továbbiakban következetesen Vízrajzi Évkönyv címmel közzétett kiadvány megtartotta a „Vízállások” sorszámozását, s ennek megfelelően az 1930. évi kötet sorszáma a XXXV. lett. A kiadvány új helyzetének bizonytalanságát jelzi, hogy eredetileg a kiadásának megfelelő, 1931-es évszámot kapta. A 4. ábra az utólagos javítást - átírást is - mutatja. (Ez utóbbi egyben eltérést is jelent a folyamatos számozástól, mert az 1917-1929 közötti időszak adatait tartalmazó kötetek mindössze három számhelyet ugrottak, annak ellenére, hogy összesen 13 év adatait tartalmazzák.) A Vízrajzi Évkönyv köteteinek sorszámozása az 1930. évi kötettől folyamatos, követte az egy-év-egy-sorszámnövekmény elvet egészen a 2010-ben megjelent 2006. évi kötettel bezárólag. A 2016-ban megjelent 2014. évi kötet a fentiekkel összhangban kapta a CXIX. sorszámot, illetve a 2007-2013 közötti jelenleg még hiányzó kötetek a kimaradt sorszámokat kapják. Sajátosságként kiemelhető, hogy az 1935. évi kötet külleme jelentős eltérést mutat a korábbi és a későbbi kötetektől: címoldalán az ország címerét és az 1886-1936 feliratot helyezték el, továbbá francia és német nyelvű felirat tájékoztatja az olvasót a kötet tartalmáról (6. ábra). A kötet további érdekessége, hogy a hogy az évforduló az 50., azonban a kötet csak a XL. Térképmellékletek is gazdagították a kiadványt. Az egyik fekete-fehér, fokhálózattal ellátott térkép „A talajvízszín megfigyelésére elhelyezett kutak helyszínrajza”. Részletét, a Duna-Tisza közén létesített talajvízszintmérő kutak területi elhelyezkedését a 7. ábra mutatja.-3-
