A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
6. SZEKCIÓ - Vízépítés - 14. Tuboly László (FŐMTERV Zrt.): Rakpartok (át)építése a fővárosban
Rakpartok (át)épftése a fővárosban MHT XXXV. Országos Vándorgyűlés Tuboly László (FŐMTERV) 3. ÖSSZEFOGLALÁS A budapesti Duna partok jelenleg látható kiépítése a XIX. század közepén kezdődött. A természetes folyópartok megszüntetésének kérdése főleg árvízvédelmi, kisebb mértékben folyószabályozási szempontból merült fel. Ekkor határozták meg a Duna-part árvízvédelmi szempontból szükséges magasságát, és ez időtájt - folyószabályozási szempontok alapján - jelölték ki az egységes Duna medrének valamint a margitszigeti két ágnak szélességét is. Az első komolyabb partfalépítés azonban a hajózási érdekekhez fűződik, 1853-ban a Duna Gőzhajózási Társaság kezdett el építeni a Lánchíd pesti végénél egy kb. 300 m hosszú kő rakpartot. Pest városa 1857-60-ban az Akadémia előtt kb. 380 m-es, majd 1864-67-ben további, kb. 660 m-es partfalat építtet. Úgy tűnt, hogy a kiegyezést követően megalakult szervezetek (Közmunka- és Közlekedési Minisztérium, Duna-szabályozási Bizottság) irányításával a rakpartok kiépítése felgyorsulhat, azonban ebben az időszakban jobbára csak tervezésig, illetve a tervezett megoldások feletti vitatkozásig jutottak. Többek között a Magyar Mérnök és Építész Egylet is az elsők között igyekezett jobbító szándékú javaslataival segíteni a munkát. A tovább lépést néha a folyó két partján „szembenálló" város, Pest és Buda közötti ellentétek is akadályozták. Ha egy nevet ki akarunk ragadni ebből az időszakból, az mindenképp Reitter Ferenc királyi főmérnök volt. 1871-ben indult a ma ismert rakpartok kiépítése. Néhány szakaszon az alsó rakpartok lépcsős kialakítással készültek, másutt a nagyobb hajók kikötésére alkalmas függőleges partfal készült. A felső rakpart támfala egyaránt függőleges. Még a XIX. század végén épült a pesti oldalon a Fővám tér és a Déli vasúti híd közötti rakpart, valamint Budán a Gellérthegy alatti rakpart-szakasz. A XX. század elején készült el a Műegyetem előtti szakasz és a pesti rakpart a Margit híd felett. A kiépült rakpartokat a nagyobb árvizek próbára tették, ezek folyamodványaként 1876-os árvíz után 8,52 m-ről 9,25 m-re, majd 1891-92-ben 10,0 m magasra emelték. A történelmi rakpartok, partfalak közel 100 évig változatlan formában dacoltak a Duna és az urbanizáció hatásaival. Újabb rakpart(át)építés időszak köszöntött be 2005-ben. Először - a Budai főgyűjtő csatorna megvalósításához kapcsolódóan került sor - 417 m függőleges partfal, 768 m rézsűs part kiépítésére a II. kér. Zsigmond tér és Bem tér között (budai oldal). Mivel a 2000-es években az eredeti partfal szerkezetet kialakítani, az eredeti építéstechnológiát alkalmazni már nem lehetett, ezért egy korszerűbb, gépesíthető építéstechnológiával kivitelezhető, ugyanakkor megfelelően állékony és tartós, de az eredeti fallal megegyező megjelenésű partfal tervezése és építése vált szükségessé. A történelmi partfallal való azonosság azért is kiemelt jelentőségű volt, mert ez a Duna part világörökségi oltalom alatt állt és áll ma is. A széleskörű egyeztetések eredményeképp egy, szádfal védelmében, vízalatti technológiával kialakított beton alaptestre épített beton súlytámfal készült, külső homlokzata az eredetivel megegyező anyagú és színű kőburkolattal lett ellátva. A homlokzat geometriája hajszálpontosan illeszkedik az eredeti homlokzathoz. Tuboly László - FŐMTERV ZRt. 8
