A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
4. SZEKCIÓ - Vízellátás - 8. Kiss Miklós ("Üvegház"-2001 Bt.): Budapest sohasem maradt ivóvíz nélkül! Vízellátás háborúk, forradalmak idején - 150 éves a Fővárosi Vízművek
150 éves a Fővárosi Vízművek Dolgozat a Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlésére Kiss Miklós Budapest sohasem maradt ivóvíz nélkül! Vízellátás háborúk, forradalmak idején 2. Vízellátás a „nagy háború" és a világháborút követő forradalmak éveiben; Kajlinger Mihály (1860-1924) szerepe A Vízművektó'l behívott, csatákban elesettek emlékműve a Káposztásmegyeri Fó'telep kertjében Az 1900-as évek első évtizedére a világvárossá fejlődött Budapesten folyamatosan növekedett a vízigény, mellyel a vízmű fejlesztések többé-kevésbe igyekeztek lépést tartani. 1910 és 1917 között a főváros lakosainak száma jelentősen megemelkedett: 880 371-ről 991 725-re. A világháború új kihívást jelentett a vízműveknek, ugyanis a hadianyaggyárak, az átvonuló katonai egységek, a hadifoglyok, a menekültek, az egészségügyi intézmények soksok vizet igényeltek. A csúcs: 1917 június 17-én volt, ekkor 290 000 m3 vizet fogyasztott a főváros. Ezt a vízmennyiséget a korábban kiépült rendszerekkel lehetett biztosítani, ugyanis a háború éveiben fejlesztésre nem volt pénzügyi fedezet. Időnként szükségessé vált az éjszakai vízkorlátozás. Zuglóban, Óbudán és a Svábhegyen többször lezárták az éjszaki órákban a csőhálózatot. Gyakran hoztak rendelkezést arról, hogy a bérházakban zárják el éjféltől reggel 6 óráig a házi főelzárókat. A kertek tömlővel történő locsolása is tilos volt. A túlzott kihasználás miatt a műszaki berendezések is folyamatosan romlottak. Mivel cseréjükre pénz nem volt, csak a szakemberek kreativitásával történt javításokkal, a „vízműves szív és ész" segítségével tudtak üzemelni a gépek. így is csökkent a víztermelés: 1917. évben 88 millió köbméter volt a kitermelt víz, 1918-ban már csak 73 millió m3. 3
