A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
3. SZEKCIÓ - A területi vízgazdálkodás időszerű feladatai - 9. Némethné Tóth Katalin (FETIVIZIG): A Felsőszabolcsi melioráció jelenlegi állapota
A gazdálkodók részéről az döntési foltokkal kapcsolatos panaszok a Nagyhalász-Pátrohai csatorna osztózsilipjétől felfelé a IX. sz. csatornáig, valamint a Nagyhalász-Pátrohai csatornába torkolló VIII. sz. Felső és a Belfő-csatornába torkolló VIII. sz. Alsó csatornák mentén, valamint a Belfő-csatornába torkolló IX. sz. Alsó és a Nagyhalász-Pátrohai csatornába torkolló IX. sz. Felső csatornák mentén jelentkeztek. Főművi csatornáinkban nem beszélhettünk túl magas és tartós vízszintekről, a Nagyhalász- Pátrohai csatorna legmagasabb vízszintje a Zúgói szivattyútelepnél 131 cm volt (mértékadó szint 120 cm). Két nap alatt a vízállás a mértékadó 120 cm alá csökkent és a védekezés folyamán a későbbiekben nem is haladta meg azt. Vízmérce ’0’ pont 92,19 mBf a 131 cm 93,5 mBf-i szintnek felel meg. A Nagyhalász-Pátrohai osztózsilipnél a felvíz szint messze elmaradt a mértékadó szinttől, a legmagasabb vízszint 87 cm volt (mértékadó szint 120 cm). A vízmérce ’0’ pont 92,96 mBf, így a 87 cm 93,83 mBf-i szintnek felel meg. A Demecser térségében lévő talaj csövezett területről nem valósulhatott meg az automata szivattyútelepekkel a vízátemelés, mivel a rendszert már az 1997 évi hatósági bejárás tapasztalatai szerint sem lehetett üzemeltetni. (Forrás: Demecser térség belvízhelyzetének javítása-Jegyzőkönyv 1997. december 18.) A korábbiakban már szóltunk arról, hogy ezeken a mély területeken foltokban mindig is megjelent a talajvíz, amely rossz hatással van a talaj szerkezetére, megnyomja, betömöríti a talajt. Emiatt a területen lehulló csapadék a talaj felszínén, illetve annak felső rétegében tározódik, és kialakulnak a tócsák, majd a nagyobb belvízfoltok. A Nagyhalász -Pátrohai csatornában a védekezés idején a vízszintek még a 94,00 mBf-i szintet sem érték el, a gravitációs vízlevezetés végig biztosított volt. De a befogadó csatorna csak azt a vizet tudja elvezetni, ami eljut a medrébe. A VIII. sz. Felső és VIII. sz. Alsó csatornák, valamint a IX. sz. Alsó és IX. sz. Felső csatornák korábban Társulati üzemeltetésben voltak. A Vízügyi Igazgatóságoknak 2014. évtől kezdődően kellett átvenniük kezelésükbe ezeket a csatornákat. A társulati csatornák állapotáról általánosan elmondható, hogy elhanyagoltak. Jelentős fenntartási, karbantartási munkákat igényelnek. A FETIVIZIG ütemezetten próbálja felzárkóztatni az átvett csatornák állapotát a főművi csatornákéhoz. Ennek ellenére vannak olyan csatornaszakaszok, amelyek náddal benőttek, ami lassítja a vízlevezetést. 6. Megállapítások Összefoglalva az eddig leírtakat leszögezhetjük, hogy a ’80-as években azért kezdték meg ezeket a jelentős vízrendezési munkákat Felsőszabolcsban, mert a terület fekvése miatt kevés volt a jól termő terület és szerették volna jelentősen megnövelni a terméshozamokat, nem csak újabb területek vízrendezésével, hanem a meglévő szántók feljavításával is. Ezért történt a komplex melioráció, ami magába foglalja nem csak a talaj csövezést és a vízrendezést, csatornaépítést, hanem a talajjavítást, megfelelő agrotechnikai műveletek végrehajtását is. Ahhoz, hogy a meliorált területeken a víztelenítő hálózat ismét üzemképes lehessen az eltömődött drénrendszereket át kell mosatni, de valószínűleg ennyi idő elteltével sok helyen sérültek, vagy töröttek is a talaj csövek. Az ellenőrző aknákat is helyre kell állítani, valószínűleg több helyen akár be is szántották már. Ezeket a hibákat mind fel kell tárni, ki kell javítani. Csak ezt követően lehet rátérni az automata átemelők újbóli beüzemelésére. A rendszer csak akkor lehet üzemképes, ha évente felülvizsgálják, a hibákat kijavítják és rendszeresen karbantartják. A nyílt árkos üzemi csatornák karbantartása, iszaptalanítása, az 16
