A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 4. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az utolsó busincei vízhozammérés, avagy Nógrádszakál állomás vízhozammérési problémái

A KDVVIZIG Vízrajzi Csoportja az idők során mindig igyekezett a legoptimálisabb megoldást megtalálni a nógrádszakáli vízhozamok megmérésére mind kisvízi, mind pedig nagyvízi vízjárási helyzetben. Az elsődleges szempont a stabil vízhozamgörbe kialakítása volt, de fontos volt a mérés biztonságos és minél egyszerűbb végrehajthatósága is.

Ez a kis- és közepes vizek esetében a vízmérce környezetében viszonylag hamar megoldódott, eleinte kizárólag csónakból (1-es mérőszelvény), később vízben állva (2-es mérőszelvény) is dolgoztak a kollégák. Utóbb még optimálisabb kisvízi mérőszelvényhez jutottunk a nógrádszakáli gyalogoshíd megépülésével (3-as mérőszelvény), mivel a folyón száraz lábbal való átkelés lehetősége jelentősen megkönnyíti a mérőcsoport munkáját.

Az árvizek esetében azonban viszonylag hosszú ideig még a mérés lehetősége sem volt megoldott, bár az is tény, hogy a XX. század második felében - amikortól a nógrádszakáli vízmérce üzemel - az Ipoly vízjárásának alakulása miatt nem túl sokszor volt szükség árvízi vízhozammérésre. A 2000-es évek szélsőségesebb vízjárása aztán magával hozta a nagyobb Ipoly-árhullámokat, így az árvízi mérésekre is megoldást kellett találni.

Első körben ezt a lehetőséget a Nógrádszakál-Nagykürtös (Vel’ky Krtís) vasútvonal Ipolyhullámtéren átvezető szakasza adta meg, ahol két áteresz és a főági vasúti híd szelvényeiben (4-6. mérőszelvények) meglehetősen pontosan mérhetők a nagyvízhozamok (a három szelvény összegeként). Természetesen ez a mérőhely magával hozta a vasúti sínen való közlekedés és mérés minden viszontagságát és kockázatát is. Az évek során a mérőcsoportok kidolgozták a megfelelő technológiát a mérések végrehajtására (pl.: sínen guruló kiskocsi a felszerelés szállítására és a mérés segítésére, kommunikációs kapcsolat a nógrádszakáli vasútállomással), így összesen 10 alkalommal hajtottunk végre eredményesen árvízi vízhozamméréseket a vasútvonal mentén.

Az EU tagság és a magyar-szlovák kapcsolatok javulása meghozta az áttörést a nógrádszakáli vízhozzamérésnél is, amikor Rárósnál átadták az új Ipoly-hidat. Ez egyrészt új vízhozammérő szelvényt jelentett (7-es mérőszelvény), valamint a lehetőséget a lejjebb fekvő vízmércéig betorkolló vízfolyások vízhozammérő szelvényeinek (8-9. mérőszelvények) könnyebb megközelítésére. Bár továbbra sem lehetséges a nógrádsztakáli árvízi vízhozam egyetlen szelvényben történő megmérése (a 7-9-es szelvények vízhozam összegéből számolható ki a nógrádszakáli nagyvízhozam), de sokkal egyszerűbb, kényelmesebb és nem utolsó sorban gyorsabb módon juthatunk hozzá a vízhozammérési eredményekhez a három hídszelvényben. Az Ipoly menti árvízi vízhozammérések gyorsulását nem csak a nógrádszakáli mérési lehetőségek javulása, hanem a mérési technológia fejlődése is nagy mértékben segítette. Az ADCP műszerek alkalmazása még az árvízi szelvényekben is a töredékére csökkentette a mérési időtartamot. Mind a négy Ipoly menti törzsállomáson, vagy a közelükben lehetséges árvízkor az ADCP műszerek használata (Ipolytamóc —► Rapovce (SK) vasúti híd, Nógrádszakál —► a fentebb bemutatott három szelvény, Balassagyarmat —► közúti híd, Ipolytölgyes —► Letkés, közúti híd). Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ugyanaz a mérőcsoport egy nap alatt akár mind a négy szelvényben meg tudja mérni az árvízi vízhozamot az Ipoly magyarországi szakaszának teljes hosszában. Korábban - az ADCP-k használata előtt - ez nyilvánvalóan nem volt lehetséges, mivel a forgószámyas mérések szelvényenként jóval több időt vettek igénybe, valamint a fentebb bemutatott busincei vasútvonali mérés önmagában kitöltötte egy mérőcsoport teljes munkanapját (különösen a téli rövidebb nappalok idején). Tavaly ősszel a KDVVIZIG meglehetősen nagy létszámú vízrajzi mérőcsoportja végrehajtotta nagyon jó hangulatú utolsó busincei (vasútvonal menti) vízhozammérést, amellyel lezárult egy fejezet a nógrádszakáli vízhozammérések történetében. Abban a történetben, amely magán viseli mind a történelem viharainak, mind pedig a vízrajz műszaki-technológiai fejlődési folyamatának nyomait és amelynek egy immár 62 éves folyamatos vízhozam idősor az eredménye.