A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 4. Dr. Kovács Péter (KDVVIZIG): Az utolsó busincei vízhozammérés, avagy Nógrádszakál állomás vízhozammérési problémái

alapján a leggazdaságosabb megoldás a meglevő, határon átmenő Balassagyarmat-Losonc (Lucenec) vasútvonal korszerűsítése, valamint Nógrádszakál és Kishalom (Maié Straciny) között egy új szárnyvonal építése volt. Mivel az új vonal áthalad Magyarország területén, ezért azt a közös megállapodás szerint Csehszlovákia (és napjainkban Szlovákia is) péagevonalként1 üzemeltetheti. (Hajós 2013)

A szárnyvonalhoz az Ipoly főágán egy új mederhidat építettek, ehhez társul két magyar oldali es egy szlovák oldali ártéri híd. Az új vasutat a hidakkal együtt 1951. szeptember 12-én nyitották meg. A vonalon Bússá (Busince) és Alsózellő (Maié Zlievce) mellett alakítottak ki megállóhelyet, Kishalomban (Maié Straciny) a szénbánya miatt 6 vágányos állomást létesítettek. A vonalat a szlovák oldalon 1978-ban Nagykürtösig (Vel’ky Krtís) meghosszabbították. Innen fát adtak fel és a helyi malomba hoztak gabonát, valamint vitték innen a lisztet tovább. 1992-ben a vonalon a személyforgalmat megszűntették, a tehervonatok jelenleg is közlekednek. (Hajós 2013, KBSZ 2016)

Nógrádszakál felől a pálya a 2+41 számú szelvényben csatlakozik a ZSSK vonalához, ahol az államhatár is van. A vonalszakasz jelenleg is részt vesz az Ipolytarnóc oh-Nógrádszakál oh. közötti, MÁV-ZSSK péage forgalom lebonyolításában, amely az 1951-ben kötött Megállapodás, és az annak alapján készült, 2009. augusztus 1-től hatályos Végrehajtási Utasítás szerint történik. (KBSZ 2016)

4. Vízhozammérések Nógrádszakálon 4.1. A kezdetek

Az Ipoly nógrádszakáli szelvényében 1955. óta állnak rendelkezésre vízhozam adatok, de a vízhozammérés már a kezdetektől problémás volt a térségben.

Az első időkben a bussai (Busince) vasúti híd szelvényében történt a vízhozammérés, mivel más áthidalás nem volt a közelben az Ipolyon. A leírások alapján a kis-és nagyvízi méréseket is ott végezték, valamint 1954-ben a híd alatt mintegy 20 m-re tanulmányi vízmércét létesítettek. A mércén folyamatos észlelés nem volt.

A tanulmányi mérce - ezáltal a busincei híd - szelvényéhez tartozó vízgyűjtő nagyobb, mint a feljebb kialakított állami mérce szelvényhez tartozó vízgyűjtőterület. A két vízmérce között hozzáfolyás van, mivel közvetlenül a vasúti híd felett torkollik be az Ipolyba a Bussai (Busince)-patak. Emiatt a vízhozammérések helyszíne többször is változott a következő évtizedek során. Eleinte az egykori Rárósmúlyadi (Mufa)-híd roncsának közelében próbálkoztak, majd az 1960-as években az új rajzoló vízmérce alatti mederszakaszokon. De itt sem volt lehetőség állandó mérőszelvény kijelölésére, mivel a helyszín mintegy 800 méteres szakaszon belül többször áthelyezésre került. A mérés helyét alapvetően a meder mélysége határozta meg, azaz hogy kisvízkor át lehetett-e jutni a másik partra, vagy sem. Ellenkező esetben kisvízkor is csak csónakból lehetett megmérni a vízhozamot, ami jelentősen megnövelte a mérés időtartamát és munkaerő igényét.

Az 1970-80-as években, amikor vízhozammérési feladatok a VITUKI-ból átkerültek a vízügyi igazgatóságokhoz, Nógrádszakálon közvetlenül a vízmérce alatti, a magyar oldalon burkolt partszakasznál volt a mérőszelvény. Itt kisvizek idején is csónakból mértek (2. kép), mivel a legkisebb vízállások idején is mintegy 3-3,5 méteres volt itt a vízmélység (vő. 5. ábra).

Erre a mérőszelvényre áramlástani vizsgálat is készült 1983-ban, amely megállapította, hogy a szelvény állandó vízhozamgörbe szerkesztésére áramlástani szempontból alkalmas. Javasolja a jobb parti hullámtéri magas növényzet eltávolítását a mérőszelvény környezetében (5. kép).

1 Péage-vonal: Áthaladási jog a vonal magyar szakaszán. Az utasok Magyarország területén nem szállhatnak le.