A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

7. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 10. Schubertné Gergely Ágnes (NYUDUVIZIG): A felszín alatti víz kutatás története

A hazai ivóvíz ellátást a XIX. századig az jellemezte, hogy a helyi lehetőségek függvényében forrásvíz, folyók tavak vize, vagy ásott kútból származó víz szolgált ivóvíz gyanánt. A magyar Alföld legnagyobb része ebben az időben ivóvíz hiányban szenvedett, alig van olyan hely, melynek ivóvize tűrhetőnek mondható. Némileg kiváltságos, jó helyzetben vannak azok a helységek, melyek folyóvizek mellett fekszenek, minthogy ezekből a folyókból legalább mosni való jó víz nyerhető, de ivóvíznek is használták.

Az első olyan tudós, akinek a munkája hatással volt az ivóvízellátásunkra Kitaibel Pál (1757.02.03.-1817.12.13.) botanikus, kémikus. Polihisztor aki összegezte és leírta Magyarország növényeit, kőzeteit (első hazai földrengéstani monográfia) és ásványvizeit. Nagy hangsúlyt fektetett az ásvány- és gyógyvizek kutatására (a kormány megbízásra 1810) tudományos gyűjtőutakat járt be, és rendszeres vizsgálatokat végzett az otthonában berendezett laboratóriumában. Kitaibel Pál vizsgálta először az ásványvíz környezetének földrajzi, kőzettani és egyéb jellegzetességeit. Leírta a víz fizikai tulajdonságait (átláthatóság, hőfok, faj súly, szaga, íze) ezután végzett kémiai elemzést és gáztartalom vizsgálatot. Sajnos az eredmények feldolgozására súlyosbodó egészségügyi állapota miatt (1816) nem volt ideje. Halála (1817) után segédje Schuster János gondos munkával rendezte és publikálta eredményeit a „Hydrográphia Hungáriáé” (1829) két vaskos kötetébe, amely máig is alapműnek tekinthető. Ekkor az ásványvíz a forrásokból kifolyó víznek értelmezhető.

A konkrét kútfúrások sorában az első próbálkozások Besztercebányáról, Budáról, Pestről ismertek 1822-ből de sajnos ezek sorra elszerencsétlenedtek. [2]

1825-ből ismert az első itthoni felszökő vizet adó kút Ugod községből. Itt a francia „téglás” Bordió által készített 7 öles (13,2 m) kútból felszökő módon „az első 10 percenet alatt 2 akóra szaporodó vizet” nyertek. [10]

Székesfehérváron 1830-34 között készült Berghoffer Márton bécsi kútmester munkája nyomán 4 db 51-56 m mély kút. Rádl József 1834-ben jegyzett beszámolójában így ír ezekről: „A kutak közül, melyet Berghoffer kútmester készített 4-et vele együtt megnéztem. Ezeknek ketteje a föld színén folyvást folyó és az alá állított dézsákba vitetődik el, a víz igen jó ízű, egészséges, a másik ketteje ugyan a föld színét nem érik el, hanem ettől valami másfél ölnyi mélységben egy terméskőből készült ciszternába folyik, ahonnan azt vonó kút készséggel könnyű erővel lehet használni. ” [10]

Csórón szintén a bécsi Berghoffer kútmester (1832-ben) 6 hónapi munkával 21 ölnyi mélyre (34,97 m) lehatolt, s alant sziklát találván, s akkor víz jött annyi, hogy az udvart elöntötte. A víz a kút felszíne felett 2 lábra emelkedett. (1 láb kb. 33 cm)

Debrecen városi tanács hites jegyzőkönyvében ahol Rádl József az alábbiakban számol be az eseményről: „...Csór nevű helységben... láttam egy kútfúró készséget, éppen munkában, és úgy találtam, hogy a körül két, a fúrót forgató és három, azon fúrót egy csigára tekert kötélen egyenesben tartó ember foglalatoskodván...”

Budapesten 1833-ban készült egy kút az Alkotás utca 273. számú ház a „teremtés háza” kertjében 150 m mélységben.