A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

7. SZEKCIÓ - A hidrogeológia és mérnökgeológia időszerű feladatai - 10. Schubertné Gergely Ágnes (NYUDUVIZIG): A felszín alatti víz kutatás története

A kínaiak által feltalált és alkalmazott kötéllel történő mélyfúrás számos jól használható fúrást eredményezett. Folyamatosan fejlődött a köteles fúrási technika - például a szabadon eső rész becsatolása, a fúró önműködőleg történő áthelyezése, szalag alakú fúrókötelek bevezetése, a gőzgép hajtóerőként történő felhasználása.[14]

A kötéllel történő fúrás volt a jelenkor mélyfúrásának a kiinduló pontja. A fúrási technikában a kezdetleges kötéllel való mélyfúrást felváltotta a szilárd rudazat. Alkalmazásáról Héricart de Thury vicomte a francia királyi bányák főmérnöke, J. A. Bruckmann (híres artézi kútmester építési tanácsos) emlékeztek meg. Tömör farudazatot használt az 1820-as évektől tevékenykedő K. G. Kind. Az elterjedtebb ütve működő fúrásoknál az egyetlen oszlopban egyesített fúrórudazat az üzem közben reá ható nagy feszültségek következtében gyakran eltört. A hiba kiküszöbölését váltóolló feltalálásával Karl von Oeynhausen porosz bányakapitány 1834-ben oldotta meg. A váltóolló különböző változatai után megjelent K. G. Kind „szabadonejtő” készüléke majd K. L. Fabian „szalajtókészüléke”. Fentiek elvégezték a kőzetbontás feladatát, ám ekkor a furadék eltávolítása a kútból még a hagyományos úton történt. [2]

A XIX század nagy vívmánya az öblítő rendszerű fúrási módszer bevezetése volt. Feltalálójának az angol Beart tekinthető, de a bevezetése a francia M. Fauvelle nevéhez fűződik. A fúrólyukat vízsugár segítségével tisztítja meg a törmeléktől, ezzel a technológiával öblítéses forgófúrással 1845-ben 23 nap alatt 140 óra tiszta fúrási idővel 170 m mélyre sikerült lefúrnia. A következő nagy fejlődési ugrás az 1863-as gépi hajtású öblítéses gyémánt magfúró R. Leschot svájci szabadalma, amely folyamatos fúrást tett lehetővé. A század közepéig Európában a fúrástechnika olyan fejlettségi fokot ért el, hogy a szén- és a kálisó kutatások mellett a mélységi vizek feltárására is alkalmassá vált. Akkoriban a kontinensen már fejlett vízbányászatról beszélhettünk, sőt az olaszországi Larderello területén már geotermikus kutak fúrására is sor került, hazánkban a vízkút-fúrás még az útkeresésnél tartott. [2]

A vizekről itthon

Helyezkedjünk el ebben a történelmi korban, nézzünk körül Magyarországon hogyan éltek akkor eleink:

A XVIII. század közepére a magyar gazdaság regenerálódott a török pusztításból (török kiűzése 1699, Karlóca), népesség megnőtt betelepülések (migráció, bevándorlások és betelepítések bécsi kormány által, hogy növelje az adóalapot és a katolikusok arányát az országban) folytán, falvak és városok épültek újjá illetve nőttek ki a földből. Az újjáépülést akadályozta az ún. „kisjégkorszak”, mely a század végéig tartott, s a tartós csapadékos időjárás megemelte a talaj vízszintet, mely mocsarakat és lápokat okozott; illetve a bányászatot megnehezítette.

Érdekességként megemlítem, hogy az 1720-as években a temesi bánság svábokkal történő betelepítésének megszervezésénél Claudius Florimund Mercy gróf (1666-1734) - bánság első