A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)

1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 8. Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.): A hirtelen kialakuló árvizek (flash floods) előrejelezhetősége a DIWA-HFMS vízgazdálkodási üzemirányító rendszerben (esettanulmány bemutatása a Kapos felső vízgyűjtőjére) - 9. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A 2017.05.23-i felhőszakadás Budapesten. Intenzitások, visszatérési idő és további kérdések

Osztály létrejöttéről, feladatairól és tevékenységéről (3whivl):

„Vízrajzi osztály, fölállították 1886 máj. 1. a volt közmunka- és közlekedésügyi minisztérium kebelében oly célból, hogy a folyamszabályozás, ármentesítés, vízhasznosítás és hajózás érdekében a szükséges műszaki adatokat gyűjtse, közrebocsássa és hogy tudományos kutatás tárgyává tegye folyóink mederalakulását, tennészetét s árvizeinek törvényeit. Az 1889. XVIII. t.-c. a vízi ügyeket az újonnan szervezett földmívelésügyi minisztériumba helyezvén át, a V. [Vízrajzi Osztály] is ide került, hol jelenleg az 1891. felállított országos vizépítészeti és talajjavító hivatal IV. osztálya. Évi költségvetése eleinte 20 000 írtra rúgott, ma közel 100 000 irtot tesz ki. Első működése volt az ország főbb folyóin új vizméréseket fölállítani és a régieket rendezi, majd új csapadékmérő állomásokat létesítem, hogy így az eső- és árvizek közötti összefüggést tanulmány tárgyává tegye. Majd szervezte a vizjelző szolgálatot (1. An’izjelzés). Főbb folyóink mentén medreik nyilvántartása s vízjárásuk kiismerése céljából műszaki fölvételeket, helyszínrajzi, igen pontos magassági és sebességi méréseket teü. Évkönyveiben számos tanulmányt bocsátott közre folyóinkra vonatkozólag s több külföldi hidrográfiai munkát fordítod magyarra. Kiadta 1876-tól kezdve jelentékenyebb folyóink vízállásait. Vezetője fölállításától kezdve Péch József miniszteri osztálytanácsos”

A Vízrajzi Osztály végezte el a régi vízmércék alapadatainak rendezését, újak telepítését, csapadékmérő állomások létesítését a csapadék és az árvizek közötti kapcsolat összefüggéseinek feltárása céljából. Megszervezte a vízjelző szolgálatot, valamint a főbb folyókon medemyilvántartást készítettek, műszaki felvételezéseket végeztek, s nagy pontosságú magassági és sebességmérésekkel kiegészített helyszínrajzokat szerkesztettek. (Ez utóbbiak nyomán később a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI) Vízrajzi Intézetében, az ország jelenlegi területének valamennyi fontosabb vízfolyása és állóvize Vízrajzi Atlaszai készültek. A magassági mérések, illetve a vízfolyások keresztszelvényei magassági rendszerbe illesztését pedig a telepítésüket követően még évtizedekig magassági alappontként használt VO-kövek biztosították.). Összegezve: a Vízrajzi Osztály megteremtette a Kárpát-medence első, szervezettségében, sokoldalúságában számos hasonló külföldit megelőző vízrajzi szolgálatát.

3. A Vízrajzi évkönyvek formai változásai

A Vízrajzi Osztály - sokrétű szakmai feladatai mellett - már 1886-ban két kiadványsorozat szerkesztését kezdte meg: az egyik „A magyar állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások", a másik pedig a „Vízrajzi Évkönyv” volt. Az előbbi kötet 1876-ig visszamenően tartalmazta az állami vízmércéken leolvasott reggeli vízállásokat, valamint a vízmércék legfontosabb adatait, a folyószelvényt és a magassági adatokat. A „Vízállások” rövidített néven ismertté vált sorozat első kötete 1888-ban jelent meg, s a Tisza vízmércéinek adatait tartalmazta az 1876-1887. között eltelt tíz évből. (A kötet címlapját és tartalomjegyzékét az 1. és a 2. ábra mutatja.) A második kötetben ugyanezen időszakból a dunai vízmércék adatait adták közre. A sorozat folytatásaként kiadott harmadik (1891) és negyedik kötet (1892) szintén gyűjteményes: az előbbi a Tisza, az utóbbi pedig a Duna mellékvizeinek adatait adta közre a történelmi Magyarország területének egészét lefedve. 1892-ben és 1893-ban az 1888- 1891 közötti időszak vízállás-adatait adatait közölték. Ezek a kötetek azonban már nemcsak a főfolyók, hanem a mellékvizek adatait is tartalmazzák.

Az 1892-ben megjelent IV. kötetben a Balaton és a Fertő-tó vízállas-adatait is kötreadták. Az 1893-ban megjelent VI: kötet (ebben az évben két kötetet adtak ki) a IV. kötet szerkezeti felépítését követte. A VII. kötetben azonban a Duna, a Tisza, a mellékfolyók, a Balaton, a Fertő-tó vízállás-adatai mellett a felsorolt folyók és tavak vízvidékein mért csapadék-adatokat is közzétette. Az évkönyvek tartalmi és formai felépítésében 1916-ig nem történt változás.-2-