A Magyar Hidrológiai Társaság XXXV. Országos Vándorgyűlése (Mosonmagyaróváron, 2017. július 5-7.)
1. SZEKCIÓ - Hidrológia - 8. Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.): A hirtelen kialakuló árvizek (flash floods) előrejelezhetősége a DIWA-HFMS vízgazdálkodási üzemirányító rendszerben (esettanulmány bemutatása a Kapos felső vízgyűjtőjére) - 9. Szalai József (Országos Vízügyi Főigazgatóság): A 2017.05.23-i felhőszakadás Budapesten. Intenzitások, visszatérési idő és további kérdések
CXIX. A VÍZRAJZI ÉVKÖNYV 2014. ÉVI KÖTETE Szálai József Országos Vízügyi Főigazgatóság, 1012 Budapest, Márvány utca 1/D. szalui. iozse fái), ovf.hu 1. Bevezetés Magyarország egyik leghosszabb múlttal rendelkező rendszeresen megjelenő szakmai kiadványa a Vízrajzi Évkönyv. A vízrajzi évkönyvek elődjének tekinthető adatgyűjtemények - Vízállások - szerkesztését és közzétételét az ármentesítő munkálatok előrehaladtával, illetve annak következményeként megváltozott vízrajzi helyzetben levonult pusztító árvizek okozta kényszer, lehetőségét pedig a Vízrajzi Osztály létrehozása teremtette meg. Az 1886. május 1-én a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium szervezeti keretében felállított osztály feladata volt a „folyamszabályozás, az ármentesítés, a vízhasznosítás és a hajózás érdekében szükséges műszaki adatok gyűjtése, közrebocsátása, valamint hogy tudományos kutatás tárgyává tegye a folyók mederalakulását, természetét s árvizeinek törvényeit” (3whivl). Később, a gazdasági viszonyok, illetve a vízrajzi tevékenységgel kapcsolatos igények alakulásának megfelelően a vízrajzi szolgálat szervezete többször változott. 1890-től a Földművelésügyi Minisztérium Vízrajzi Osztálya, 1929-től 1948-ig a Vízrajzi Intézet, 1948- 1952 között a vízgazdálkodás különböző szervezetei, 1952-től a decentralizálás kezdetéig a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (VITUKI), a vízrajzi észlelő- és mérőhálózat decentralizálását követően pedig 2012-ig, a különböző gazdasági formák között működő VITUKI-val együtt, de alapvetően a vízügyi igazgatóságok látták el a vízrajzi feladatokat. A vízrajzi feladatok ellátása keretében gyűjtött adatokat, illetve azok egy részét az 1888 óta rendszeresen megjelenő kiadványok, előbb a ’Vízállások’1, majd 1930-tól a Vízrajzi Évkönyv tartalmazta, tartalmazza. Ebben a dolgozatban a vízrajzi évkönyvek szerkesztésével, kiadásával, tartalmi és formai elemeivel kapcsolatos áttekintő ismertetésre kerül sor. A kiadványsorozattal kapcsolatos apró részletek feltárása és elemzése önálló kötet tárgya lehetne. i A 'Vízállások' a kiadvány-sorozat rövid, elfogadott és használt neve. A kötet főcíme: "A Magyar Állam jelentékenyebb folyóiban észlelt vízállások", amit a tárgyévi alcím - a tartalomra utalva - egészít ki: "A Dunában, Tiszában és mellékfolyóiban, a Balaton és Fertő tavakban s vízvidékeiken észlelt vízállások és csapadékok 1895. évben”, az 1895. évi adatokat tartalmazó, X, 1896-ban megjelent kötet esetében. 2. Előzmények: a Vízrajzi Osztály megszervezése, feladatai 1886. május 1-jén a közmunka és közlekedésügyi miniszter 1007/1886. ein. számú rendeletével, a minisztérium Műszaki Tanácsán belül létrehozta a Vízrajzi Osztályt. Ezzel megteremtődött annak a lehetősége, hogy a korábban széttagolt hidrológiai adatgyűjtés, feldolgozás és kutatás, a különböző szervek által végzett tevékenység egy egységes, központi intézmény feladatkörébe, illetve felügyelete alá kerüljön. Az intézkedés jelentőségét mutatja, hogy “...a Vízrajzi Osztály feladatkörét oly előremutatóan állapították meg, hogy az még ma is megfelel a hidrológia három egyenértékű és egymással szorosan összefonódó fő területe - az adatok beszerzése, módszeres elemzése és alkalmazása -igény einek”. (Stelczer, 1987.). Az 1893 és 1897 között, pótkötetekkel együtt összesen 18 kötetben megjelent ’A Pallas nagy lexikona’ szócikkében - korabeli helyesírással - az alábbiak olvashatók a Vízrajzi-1 -
