A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 4. Bozán Csaba (NAIK ÖVKI): Meliorációs tervvel rendelkező területek felmérési lehetőségei
létesítési vízjogi engedély megszerzésére, amikor az üzemben megszületett a döntés a megvalósításra. A kiviteli munkák megkezdésére vonatkozó döntést az illető üzem vezetése hozta meg. A legtöbb esetben egy beruházás lebonyolító szervezetet bíztak meg, amelyik szintén a megyei AGROBER iroda volt, de egy másik részlege. A kiviteli munka elkészültével a kivitelező azt készre jelentette, a lebonyolító kitűzte a műszaki átadás-átvételi eljárás időpontját. Az eljáráson részt vett a beruházó mezőgazdasági üzem illetékes vezetője és szakemberei (akinek az üzemeltetési feladatokat kellett ellátni), a lebonyolító, a műszaki ellenőr és a szakhatóságok képviselői. A legfontosabb szakhatóság abban az időben a vízügyi igazgatóság volt, de fontos szerepet töltött be a talajvédelmi szakhatóság is (MÉM NAK - Növényvédelmi és Agrokémiai Központ), annak megyei kirendeltsége, illetve a megyei tanács mezőgazdasági osztálya. A műszaki átadás-átvételi eljáráson résztvevők bejárták a beruházással érintett területet, majd aláírták a jegyzőkönyvet, esetleg támogató vagy kifogásoló megjegyzésekkel látták el (hiánypótlást kérve). A sikeres műszaki átadás-átvételi eljárás volt a feltétele az üzemeltetési engedély megkérésének, továbbá a beruházás támogatási összege lekérésének. 4. A meliorációs munkák főbb területei Magyarországon Talajjavítás, talaj csövezés már a XIX-XX. század fordulóján volt Magyarországon, de ezek a szórványos megoldások inkább helyi specialitások voltak és nem képeztek átfogó rendszert. Már meliorációnak tekinthető jelentős talajjavítási és vízrendezési beavatkozásokat a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen Bélák Sándor professzor vezetésével végeztek először az 1960-as években. Az „őrségi módszer” ténylegesen az Őrségben végzett ilyen beavatkozásról kapta a nevét. Kihasználva a dombvidéki területek viszonyait esésbe kihúzott vakonddrénekkel oldották meg a vízelvezetés, ezek kapcsolódtak a lényegesen megnövelt szívótávolsággal lefektetett „épített” őrénekhez, amelyeknek az anyaga akkor egyértelműen égetett agyag cső volt. A módszer kudarcát az okozta, hogy a vakonddrének sem hidraulikailag nem voltak elegendőek a vízelvezetéshez, sem élettartamuk nem bizonyult elegendőnek. A módszer az 1960-as évek végére, az 1970-es évek elejére továbbfejlesztették „kombinált módszer” néven, ahol már a drénszívók sűrűsége nagyobb volt, a mélylazítás és a vakonddrénezés olyan módon alakították ki, hogy azok az esésviszonyokat jól használták ki, jól egészítették ki egymást. A meliorációnak ezt a megoldását az 1970-es években viszonylag széles körben alkalmazták Zalai-dombságon, Göcsejben, a Vas-Soproni síkságon, a Kemenesháton, majd az 1980-as években a Rába és a Marcal völgyében is (Kemenesalja). A Dunántúlon kiemelkedő jelentőségű volt a Balaton térségi melioráció. Főleg a közvetlen vízgyűjtő talajvédelmi beruházásai azt a célt szolgálták, hogy a tóba minél kevesebb hordalék kerüljön, így csökkenjen a feliszapolódás. Somogy megyében Kaposvár térségében, továbbá Belső-Somogyban Rinya vízgyűjtője) volt meliorációs beavatkozás. Nagy erőket fektetett az állam az Ormánság meliorációs munkáiba, a Dráva balparti baranyai területének rendezésébe. Itt a meliorációnak gazdaságélénkítő és felzárkóztat szerepet is szántak. Sajnálatos, hogy az Ormánság ennek ellenére napjainkban is a leszakadó térség képét mutatja. Tolnában elsősorban a borvidékek rekonstrukciós és talajvédelmi munkái folytak, amiből Szekszárd térségének meliorációja emelkedik ki. Ezzel párhuzamosan a síkvidéken az agrotechnika fejlődése kikövetelte a nagy művelési úthosszákat, ami a mezőgazdasági táblák méretének növekedésével járt együtt. Ugyanakkor a vízrendezés ezzel nem tudott lépést tartani, mert a hagyományos felszíni vízelvezetési módszerek nem bizonyultak elegendőnek. Óhatatlanul igény volt a felszín alatti vízrendezési módszerekre, amelyek alkalmazása ott, ahol a talajtani viszonyok ezt megengedték, el is 3
