A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 5. Hornyák Sándor (ATIVIZIG): A magyarországi Maros-mente gazdasági és társadalmi bemutatása

Agglomerációk a vizsgált területen

Jelkulcs: = A szegedi nagyvárosi településegyüttes települései; = agglomerációhoz nem

tartozó települések

Külterületi lakott helyek

A vizsgált terület nagy részét (a makói járás kivételével) az 1/2014. (I. 3.) OGY határozat tanyás térségnek minősíti. A vizsgált területen nagyszámú külterületi lakott hely található, amelyek nagy többsége ún. szórványtelepülés, tanya. A tanyák mellett számos gazdálkodó központ (major) egykori TSZ-lakótelep és nem önálló „egyéb belterület" is található. A 2011-es népszámlálás szerint a terület lakosságának mintegy 6%-a nem a települések központi belterületén él, ebből 4,9 külterületi, 1,1% pedig egyéb belterületi lakos. A külterületi népesség szélsőségesen oszlik el, Székkutas lakosságának negyede él tanyákon, míg a torontáli településeken gyakorlatilag senki. A tanyák a vizsgált terület egyes részeiről történelmi okokból eredetileg is hiányoztak (pl. a Torontáli terület), másutt a XX. század második felének nagyszabású mezőgazdasági nagyüzemesítése miatt majdnem teljesen eltűntek (Battonya környéke), megint másutt a mai napig nagy számban és sűrűn ülik meg a határt (Hódmezővásárhely környéke). A tanyahálózat a vizsgált területen 1947-ben volt a legkiterjedtebb, majd a mezőgazdasági kollektivizálás miatt 1990-ig gyors ütemben épült le. 1990 után a tanyák száma jóval kisebb ütemben csökkent tovább, a nagyvárosok környékén pedig új tanyák épülnek, illetve korábban elhagyottak élednek újra. Azokon a helyeken, ahol a lakott tanyák a mai napig megmaradtak, ott az általános elöregedés ellenére a tanyaállomány hosszútávon történő fennmaradásával kell számolni.