A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 9. Dr. Kiss Keve Tihamér (MTA ÖK Duna-kutató Intézet): Hungarikum - film vetítése
4 Ezt a sebes pisztrángoknál előforduló „belső” konkurenciát a fiatal egyedek helyváltoztatással oldják meg, elvándorolnak más vízterekre, patakszakaszokra. A populáció mobil része hozzájárul a faj térbeli elterjedéséhez. A terjeszkedő mozgás mind a folyón felfelé, illetve lefelé történhet. A mobil rész az egész populáció 1/3-át is kiteheti. Egész állományok végeznek kiegyenlítő, terjeszkedő mozgásokat, vándorlásokat, hogy kiegyenlítsék az árvízi lesodródás, helyi túlszaporodás vagy populációdeficit következményeit. A halak, melyek úszóképességét meghaladja az árvíz áramlási sebessége, passzív módon lesodródnak. Ez elsősorban a korai fejlődési stádiumban lévő egyedeket, ivadékot érintik, de idősebb példányok is lesodródhatnak. A még kevésbé úszóképes ivadékok az áramlás elkapja és lesodorja. Még a fenékkedvelő fajok, mint pl. botos kölönte, kövi csík ivadékai az áramló vízben történő táplálkozás során lesodródhatnak. A lesodródás a kiépített vízfolyásokban a védett várakozóhelyek hiányában még nagyobb, mint a természetes vizekben. A halak képesek egy új vízterületet, vagy korábban erősen benépesült, de kipusztult folyószakaszt viszonylag rövid idő alatt benépesíteni. Alapkövetelmény egy viszonylag nagy, terjeszkedésre képes halállomány és a környező folyószakaszokon a szabad vándorlás lehetőségének megléte. 1.3 Ciklikusság A kutatások egyszerű összefüggéseket tártak fel a hőmérséklet, vízállás és halvándorlás között, addig a korszerű statisztikai eljárások alkalmazásával sikerült bizonyítani, hogy a hal vándorlásokat nem egy abiotikus tényező váltja ki, mint pl. a hőmérséklet, hanem több tényező - vízhozam, légnyomás, fényintenzitás és holdfázis - tényezők egymásra hatásának eredőjéről van szó. Eves-ciklus A felnőtt halak fő vándorlási idejét a szaporodás, azaz a megfelelő nemű halak, hagy halcsoportok találkozása, a megfelelő ívó hely megkeresése, a megtermékenyítés és az ivadék növekedés határozza meg. Ebben a helyváltoztatásban nem csak az anadrom, illetve katadrom vándorló halak vesznek részt, hanem gyakorlatilag kisebb nagyobb mértékben az összes hazai halfajt érint egy bizonyos időszakban a folyón felfelé történő vándorlási készség. A fehér halak jelentős része az ívás után lesodródik, hogy a következő szaporodást ismét egy felfelé történő vándorlás előzze meg. Havi-ritmus (Hold-fázisok) A havi-ritmust, azaz a Hold-fázist az európai térségben csak az angolnák és a heringek esetében figyeltek meg. A heringek vándorlási szokásaival, tekintettel arra, hogy azok tengeri halak jelen útmutató nem foglalkozik, míg az ezüst angolnák a fogyó félholdnál jelentkező vándorlásuknak kiemelkedő gyakorlati, azaz halászati, természetvédelmi és állatvédelmi jelentősége van. A legtöbb faj a legnagyobb vándorlási aktivitást azonban a teli Holdnál mutatja. Napi ritmus Az irodalom alapján követelmény a hallépcsők lehető „legvilágosabb” kialakítása, sőt kivilágítása. Tény, hogy a legtöbb halfaj vándorlásra hajlamos példányai előnyben részesítik a nappali vándorlást. Ebben az időpontban történik a szabad vízáramban a felfelé irányuló vándorlás. Ugyanakkor a halvándorlást segítő műveket bizonyos halfajok éjszaka is igénybe 4
