A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 6. Dr. Dévai György - Miskolczi Margit (Kossuth Lajos Gimnázium, Tiszafüred) - Jakab Tibor (DE): A Nagy-morotva élőhelyi sokszínűsége a szitakötő-fauna alapján
nagyfokú különbözőségéből adódik: a 6. felmérési helyet a horgászállások sűrűsége és gyakori használata, ill. a fasor erőteljes árnyékoló hatása miatt a zavarásérzékeny és napfénykedvelő szitakötő-imágók többsége elkerüli. Az egyetlen V. osztályú felmérési hely a zagytér, aminek a faj szegénysége teljesen érthető, hiszen nagy mértékű benőttsége miatt nem vonzó ez a terület a tojásrakó nőstények számára, az esetleg ide vetődő nőstények tojásaiból kikelő lárvák pedig a sekély víz gyors kiszáradása miatt jórészt elpusztulnak. A Nagy-morotva különböző küllemű és hasznosítású mederszakaszai ugyanakkor gazdag és változatos faj együttesnek adnak otthont, s ez a habitatszintű diverzitás azt eredményezi, hogy a víztér egésze - odonatológiai alapon - kiemelkedően értékes, I. osztályú élőhelynek minősíthető. 6. Összefoglalás A Nagy-morotva a Tisza egyik nagy kanyarulatának természetes úton történő lefűződésével keletkezett, morotva típusú holtmeder. A hullámtéren, de a nyári gáton kívül fekszik, így aránylag ritkán öblítődik át. Állapotát elsősorban a nagy mértékű eutrofizálódás és lakossági hulladékelhelyezés veszélyezteti, ami hozzájárul az egyre gyorsuló ütemű feltöltődéshez és elmocsarasodáshoz. A ma még kistó típusú állóvíznek tekinthető víztér eredeti állapotának megőrzése érdekében 2005-ben rehabilitációs és rekonstrukciós munkálatok történtek, amit egy ökológiai állapotfelmérés követett. Ennek keretében 2009-ben részletes odonatológiai felmérő és értékelő munkát végeztünk, s összesen 392 szitakötőt gyűjtöttünk, amelyek 176 faunisztikai adatnak felelnek meg. Az 59 egyedszám nélküli megfigyelési adattal együtt az összadatszám 235, amivel a Nagy-morotva a legjobban feldolgozott hazai holtmedrek közé került. A 23 kimutatott szitakötőfaj (9 Zygoptera és 14 Anisoptera) a teljes hazai fauna 34,8%-a. Ez az arány a Tisza-mente holtmedreivel összehasonlítva jónak mondható, azaz a Nagy-morotva odonatológiai szempontból értékesnek minősíthető, a hozzá hasonló kistó típusú holtmedrek között pedig az átlagosnál jobb és értékesebb kategóriába tartozik. A 23 faj közül egy a fokozottan védett és a rendszeresen monitorozandó szitakötőkhöz tartozik, kettő pedig védett. Az IUCN veszélyeztetettségi besorolása szerint 22 faj a legkevésbé veszélyeztetett kategóriába sorolható, s egy faj tekinthető fenyegetettség közeli állapotúnak. A Nagy-morotva esetében a nyolc felmérési helyre külön-külön elvégzett minőségi értékelés azt mutatja, hogy közülük három-három II. osztályúnak, egy-egy pedig IV., ill. V. osztályúnak bizonyult. A II. osztályú helyek közül kettő természetközeli állapotúnak tekinthető. Közülük is kitűnik a legmagasabb pontszámértéket elérő felmérési hely, a morotva alsó vége, ami értékességét a habitat-szintű diverzitásnak és a legkisebb mértékű zavarásnak köszönheti. A két horgászatilag intenzíven hasznosított felmérési hely pontszám értéke közötti eltérés igen jelentős (az egyik II, a másik pedig IV. osztályú), ami egyrészt a horgásztevékenység eltérő mértékéből, másrészt a leámyékoltság nagyfokú különbözőségéből adódik. A víztér egésze viszont - a különböző küllemű és eltérő hasznosítású mederszakaszok miatt - gazdag és változatos faj együttesnek ad otthont, s ez a habitatszintű diverzitás okolható azért, hogy a víztér egésze - odonatológiai alapon - kiemelkedően értékes, I. osztályú élőhelynek minősül. Összegzésül megállapítható, hogy az előzetes egyeztetéseket követő, s az ökológiai szempontokat is figyelembe vevő rehabilitációs-rekonstrukciós beavatkozás eredményes volt, mivel úgy szolgálja a jövőbeni integrált hasznosítás feltételeinek megteremtését, hogy az élővilág értékeit nemcsak megőrzi, hanem még a sokszínűség (biodiverzitás) gyarapodásának lehetőségeit is biztosítja. 7. Köszönetnyilvánítás A Nagy-morotva ökológiai állapotfeltárására irányuló kutatómunka lehetőségének megteremtésért a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak 15
