A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 6. Dr. Dévai György - Miskolczi Margit (Kossuth Lajos Gimnázium, Tiszafüred) - Jakab Tibor (DE): A Nagy-morotva élőhelyi sokszínűsége a szitakötő-fauna alapján
A meder sajátosságainak, hasznosítási módjainak és zavarási viszonyainak megfelelően jelöltük ki a nyolc felmérési helyet (4. ábra): • egyet az alsó mederrészlet természetközeli mocsaras részén (1. felmérési hely); • egyet-egyet a középső (3. felmérési hely), ill. a felső (4. felmérési hely) mederrészlet zavarásnak és szennyezésnek kitett mocsaras partszegélye mentén; • egyet-egyet a horgászok által intenzíven hasznosított alsó (2. felmérési hely), ill. felső (6. felmérési hely) mederrészletben; • egyet a felső mederrészlet új töltése mentén (5. felmérési hely); • egyet a számottevő zavarástól mentes és természetközeli állapotú középső mederrészletben (7. felmérési hely); • egyet pedig a felső mederrészlet zagyterében (8. felmérési hely). A felmérési helyek pontos azonosítását (név, közigazgatási hovatartozás, UTM kód, geokoordináták) a faunisztikai adatokat közlő dolgozat tartalmazza (DÉVAI et al. 2012b: 1. táblázat, p. 40.). 4. Gyűjtési és feldolgozási módszerek A szitakötők kétéltű (amfibikus), ill. ezen belül közvetlen vedléses átváltozással (heterometabóliával) fejlődő rovarok, ezért gyűjtőmunkánk során arra törekedtünk, hogy a lehető legtöbb fajból mindkét fejlődési állapot (lárva és imágó) legalább egy-egy egyedét bizonyító példányként megfogjuk, de a természetvédelmi szempontból egyre inkább preferált exuviumok (az imágó kibújása után visszamaradó lárvabőrök) gyűjtésére is nagy súlyt fektettünk (DÉVAI et al. 2012b). A szitakötők lárváit többnyire kézi merítőhálóval gyűjtöttük, egyrészt a hínár- és a mocsárinövényzet közül, másrészt az üledék felszínéről. Használtunk azonban a lárvagyűjtésekhez kézi kotróhálót is, amit az Európai Unió számos tagországának makroszkopikus gerinctelenekre vonatkozó mintavételi protokollja javasol. Az exuviumokat egyelő módszerrel, Leonhard-csipesz segítségével szedtük össze a meder és a partszegély hínár- és mocsárinövényeiről, ill. a partoldali talajfelszínről. Az imágókat összehajtható acélkeretes hálóval fogtuk. A gyűjtőmunka mellett az imágókra vonatkozóan szabad szemmel és távcsővel megfigyeléseket is végeztünk, de a megfigyelési adatok közül csak azokat vettük figyelembe az értékelésnél, amelyek teljes mértékben különböztek a gyűjtési adatoktól. A gyűjtött anyag túlnyomó részét még a helyszínen 70%-os etil-alkoholt tartalmazó üvegfiolákba vagy lapkás üvegekbe helyeztük, s azokban is tároljuk. Azokban az esetekben, amikor egy-egy lelőhelyen több exuvium gyűjtésére nyílt lehetőség, akkor azok zömét jól szellőző (a bepenészedés elkerülése érdekében kilyuggatott) papírdobozokba tettük, és azokban is tároljuk. A begyűjtött állatokat, ill. exuviumokat sztereomikroszkóp segítségével azonosítottuk. Az identifikációhoz használt forrásmunkák felsorolását a faunisztikai adatokat közlő publikáció (DÉVAI et al. 2012b) tartalmazza. A taxonómiai kategóriák sorrendjét és nevét ebben a dolgozatban a VAJDA és DÉVAI (2015) által közölt új nevezéktan szerint adjuk meg. Az adatok értékeléséhez Microsoft Excelt, valamint PAST 1.89 programcsomagot (HAMMER et al. 2001) használtunk. 5. Az odonatológiai felmérő munka eredményei A gyűjtések és megfigyelések közvetlen eredményének tekinthető faunisztikai adatokat egy korábbi dolgozatban részletesen közöltük (DÉVAI et al. 2012b). Ezek összegzése alapján a következő megállapításokra nyílt lehetőség. A 2009-ben végzett gyűjtőmunka során 138 lárvát (64 hím, 64 nőstény és 10 nem azonosítható nemű egyedet), 140 exuviumot (66 hím, 73 nőstény és 1 nem azonosítható nemű példányt), ill. 114 imágót (85 hímet és 29 nőstényt), azaz összesen 392 példányt (215 hím, 6
