A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 6. Dr. Dévai György - Miskolczi Margit (Kossuth Lajos Gimnázium, Tiszafüred) - Jakab Tibor (DE): A Nagy-morotva élőhelyi sokszínűsége a szitakötő-fauna alapján
A Nagy-morotva élőhelyi sokszínűsége a szitakötő-fauna alapján Dévai György , Miskolczi Margit , Jakab Tibor debreceni Egyetem, Természettudományi és Technológiai Kar, Biológiai és Ökológiai Intézet, Hidrobiológiái Tanszék, 4032 Debrecen, Egyetem tér 1. - 2Kossuth Lajos Gimnázium, 5350 Tiszafüred, Baross Gábor út 36. Kapcsolattartó szerző: devai.gyorgy@science.unideb.hu 1. Bevezetés A Kárpát-medence keleti felének tengelyében futó Tisza e hatalmas terület vízfolyásainak fő összegyűjtője, a természeti táj alakításának egyik döntő tényezője. A Tisza és a Tisza menti területek mindeddig sok vonását megőrizték a táj ősi arculatának és hajdani élővilágának, s az itteni élőhelyi és biotikai diverzitás ma még nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően értékes. Különösen érvényes ez a megállapítás a Tiszát kísérő hullámtéri és mentett oldali sávra, főként pedig az itt elhelyezkedő holtmedrekre, amelyek nemcsak hazai szempontból unikálisak, hanem nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedően értékesek (DÉVAI et al. 2012a). A Tisza menti holtmedrek közül számos szempontból (pl. kor, nagyság, helyzet, élővilág, hasznosítás) kitüntetett szerepe van a közigazgatásilag Rakamaz és Tiszanagyfalu településekhez tartozó Nagy-morotvának, ami az ökológiai tájtipológiai beosztás szerint (DÉVAI et al. 1992, 1999) a Tiszai-Alföldön - mint nagytájon - és a Közép-Tisza-vidéken - mint középtájon - belül a Közép-tiszai-ártér kistáj csoporthoz tartozó Borsodi-Tiszahullámtéren fekszik. A mintegy 5 km hosszú, 110-330 m szélességű, nagy felületű (-100 ha), de erősen feltöltődött, s így sekély vizű (a vízállásról függően -80-150 cm felületarányos átlagmélységű), morotva típusú holtmeder természetes úton keletkezett, a Tisza egyik nagy kanyarulatának lefűződésével. A hullámtéren fekszik ugyan, de egy nyári gát részleges védelmében, így csak nagy árhullámok esetén önti el a Tisza vize. A vízfelszín jelentős részét sűrű hínárnövényzet borítja, a partokat pedig - a horgászok által használt kisebb szakaszok kivételével - széles és dús mocsárinövény-állományok szegélyezik. A víztér jelenleg még kistó típusú, de a feltöltődés fokozódása és a szukcesszió egyre gyorsuló üteme miatt egyre inkább elmocsarasodik, s a nyíltvíz aránya folyamatosan csökken. A Nagy-morotva haszonvételei a helyi lakosság számára mindig fontosak voltak, megóvásával viszont kevéssé törődtek, s ezért a holtmeder eutrofizációja és lakossági hulladékkal való szennyeződése mind nagyobb mértékűvé vált. így a holtmeder állapotváltozása az utóbbi időben annyira felgyorsult, hogy eredeti állapotban való fennmaradása nagyon kétségessé vált. Az igények és a lehetőségek közötti ellentmondást felismerve a két területileg illetékes önkormányzat már az 1990-es évek közepén összefogott egy olyan átfogó, részben rehabilitációs, részben rekonstrukciós program megvalósítására, ami lehetőséget biztosíthat a jövőben a többcélú, de integrált (azaz átgondoltan és egyértelműen rangsorolt) hasznosítás feltételrendszerének megteremtésére. A sikeres pályázatokon elnyert támogatásoknak köszönhetően a Felső-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Nyíregyháza) szakmai irányításával 2005-ben megtörténtek a szükséges beavatkozások. Az új helyzet rögzítése érdekében 2009-ben a Debreceni Egyetem Hidrobiológiái Tanszéke megbízást kapott a Nagy-morotva aktuális ökológiai és természetvédelmi állapotának felmérésére és értékelésére. Ennek keretében az AGRION 2000 Oktató, Kutató és Szolgáltató Betéti Társaság a szitakötő-fauna (Odonata) feltárását és egy odonatológiai szempontú átfogó holtmederjellemzés elkészítését végezte el. Ennek a munkának az eredményeit adjuk közre ebben a dolgozatban
