A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)
8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Abonyi Csaba (ADUVIZIG): A Duna bal part 1489.050 - 14991 fkm közötti szakaszán megvalósult élőhelyrevitalizáció morfológiai hatásának vizsgálata
1 Előzmények A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatósága 2010-ben pályázati források felhasználásával a Duna 1489.050 - 1491.000 fkm balparti szelvényei között elhelyezkedő terelőművek részleges megbontását kezdeményezte és végeztette el. A megvalósításhoz szükséges műszak terveket és a terelőművek részleges megbontásának kivitelezését az Alsó-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság készítette. A beavatkozás célja egyrészt a kedvező vizes élőhelyi adottságok fenntartása, revitalizációja olyan műszaki megoldás alkalmazásával, ami a várható leghosszabb ideig biztosítja a megkívánt állapotokat, másrészt lehetőséget biztosítani a megvalósítást követő időszakban bekövetkező morfológiai változások megfigyelésére és azok kiértékelésével mintaterületi tapasztalatok szerzése. Az elképzelések szerint a szerzett tapasztalatok alkalmasak lehetnek az elhelyezkedésében hasonló jellegű területeken található hullámtéri öv- és mederzátonyok környezetében megvalósítani kívánt revitalizációs projektek tervezése és megvalósítása során történő felhasználásra. Jelen tanulmány a mintaterületre vonatkozóan elérhető forrásanyagok valamint az érintett Duna szakasz bal oldali partvonala és a zátonyok közötti mederszakaszok nedvesített területének és az alvízi terelőmű alatti bal parti Duna szakasz szelvényszerű mederfelmérésének a felhasználásával számszerűen kimutatható változások kiértékelését adja meg. 2 A Duna geomorfológiai jellemzői A Duna folyó geomorfológiai helyzetét a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet gondozásában megjelent Vízrajzi Atlasz Sorozat 11. Duna 4. kötete (1971) írja le részletesen. A következő alfejezetek a tervezéssel érintett Duna szakasz szempontjából lényegesnek tekinthető ismeretek rövid összefoglalását adják. 2.1 Földtani felépítés A Duna mai vonala Szentendre alatt egészen Vukovárig egy jelentős észak-déli irányú törési övezet mentén alakult ki. A folyam kezdetben a mai medertől 10-15 kilométerrel keletebbre haladt. A törési övezet több kilométer szélességű, és egyben szerkezeti határt jelöl a Dunántúl magas pannóniai táblás vidéke és az Alföld süllyedéke között. A törési övezet kialakulása az oligocén végéig nyúlik vissza. A Baranya megyei Bár településtől délre a Dunaparti meredek löszfal alján megjelenő analicum-bazalt található. Szerkezetileg Mohácstól északra húzódó, több helyen, a felszínen is látható mezozóos vonulathoz kapcsolódik. Felszínre törése az alsó pannonba helyezhető. A pleisztocén és a pannon rétegek összvastagsága Baja környékén 1000 méterre becsülhető. A Duna-völgyhöz közel eső részeken a pannóniai üledékek szerkezetileg viszonylag magasan vannak, míg távolabb kelet felé haladva csak sokkal nagyobb mélységekben találhatók meg. A kéregmozgásokat vizsgálva a Budapesttől a déli országhatárig húzódó szakaszon a folyam jobb partján emelkedésre valló pozitív szintváltozási értékek tapasztalhatók. A bal part a jobb parthoz képest viszonylag mindenütt, a legtöbb helyen azonban abszolút értelemben is süllyed. A jelenkori változásokat mutatja be a 1. sz. ábra. Az ábra alapján könnyen belátható, hogy a manapság lezajló, jelentősnek tekinthető medersüllyedéseknek az okozója önmagában a kéregmozgás nem lehet, még egy igazolást nyújtva ezzel annak a feltételezésnek, hogy az ilyen irányú mederváltozások felgyorsulásának a fő okozója a folyó által szállított hordalék mennyiségének a csökkenése. 3 I 29
