A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 23. Pinczési Miklós (TIVIZIG): Nagyiváni tározórendszer

3. Az Ágotái vészelzárómű

1. kép az Ágotái vészelzáró (Hajdi P.)

3.1. Előzmények

A Hortobágy-Berettyó vízrendszerében először 1966-ban, majd azt követően 1970-ben, aztán 29 év múlva 1999-ben, majd rögtön a rá következő évben 2000-ben is szükséges volt a védekezés sikerének érdekében mederelzárást létesíteni. Ezek az ideiglenes elzáróművek az első kivételével, alapvetően két sorban levert szádlemezből készített jászolgátak voltak, a két sor között homokzsákos feltöltést alkalmazva. Védekezésre általában a tél végi, kora tavaszi időszakban került sor. A felhasználásra kerülő anyagok és a munka elvégzéséhez szükséges munkaerő eljuttatása a beépítés helyszínére óriási logisztikai feladatot jelentett minden egyes provizórium megépítése esetén. Az ideiglenes elzárások építése több napos megfeszített munkát adott a résztvevő osztagnak. Gondoskodni kellett a szabályozott vízátvezetésről, ami újabb teendőket rótt a védekezőkre. Miután betöltötte a feladatát az ideiglenes mű, azt követően minden esetben el kellett végezni a szükséges bontási és helyreállítási munkákat is, melyek szintén nagy mennyiségű gépi és emberi erőforrást igényeltek. Az ideiglenes elzárások építése, üzemeltetése és visszabontása minden esetben több hetes elhúzódó feladatként tette próbára a védekezőket.

8