A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIV. Országos Vándorgyűlése (Debrecen, 2016. július 6-8.)

3. szekció. A TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS IDŐSZERŰ FELADATAI - 18. Körösparti János - Bozán Csaba – Andrási Gábor – Túri Norbert (NAIK ÖVKI) – Takács Katalin – Laborczi Annamária – Pásztor László (MTA ATK): Geostatisztikai módszerek alkalmazása a belvíz-veszélyeztetettségi térképezésben

A belvízkutatás, így a hidrológiai leírás és a veszélyeztetettségi térképezés terén az elmúlt időszakban jelentős előrelépések történtek, amelyek részben a fent felsorolt kihívásokra is megoldást kínálnak. A távérzékelés és a térinformatika fejlődésével a szintetikus térképi eljárások egyre kifinomultabbak lettek, melyek közül meghatározó a NAIK ÖVKI (illetve a jogelőd ELAKI) vezetésével kidolgozott módszer, aminek alapja a Komplex Belvízveszélyeztetettségi Mutató (KBM), illetve továbbfejlesztett változata a regresszió krigelésen alapuló Komplex Belvíz-veszélyeztetettségi Valószínűség (KBV).

A belvízi veszélyeztetettség és a természeti tényezők kapcsolatának tisztázását célzó korábbi kutatásaink eredményeire támaszkodva 6 fő tényező számszerű értékén túl számos környezeti segédváltozót határoztuk meg (Pálfai et al., 2004; Körösparti et al., 2009; Körösparti és Bozán, 2011a; Körösparti és Bozán, 2011b; Körösparti és Bozán, 2012; Pásztor et al., 2014; Bozán et al., 2015). A Komplex Belvíz-veszélyeztetettségi Valószínűség (KBV) térkép szerkesztéséhez a regressziós krigelési eljárást alkalmaztuk, amely kombinálja a tematikus és a térbeli becslést. Az országos szintű elemzés sokrétűsége és összetettsége miatt arra törekedtünk a KBV kialakításánál, hogy a hosszú idősoros tényleges belvízelöntési adatok, illetve a legfőbb befolyásoló tényezők és az őket jellemző környezeti segédváltózók súlyozott értékeinek figyelembevételével elkészítsünk egy a síkvidéki területekre kiterjedő, regionális megbízhatóságú, ugyanakkor megfelelő adatokkal lokális pontosságot is kifejező belvízveszélyeztetettségi térképet. A geostatisztika eszközeivel a rendelkezésre álló területileg és tartalmilag is inhomogén adatokból a térinformatikai elemzésre alkalmas térképi állományok szerkeszthetők.

Jelen dolgozatunkban a veszélyeztetettségi térképezés két szegmensét emeljük ki, ahol különösen hatékonyak a korszerű interpolációs és regressziós módszerek.

2. A veszélyeztetettség térképezésének módszertana

A belvíz-veszélyeztetettség általánosságban egy olyan térbeli jellemzőnek tekinthető, amely azt fejezi ki, hogy a statikus és dinamikus hatótényezők együttes hatása miatt, adott területet potenciálisan milyen mértékben sújthat belvíz szélsőség. A belvíz-veszélyeztetettség (ellenben a „belvízveszéllyel”) a hatótényezők és az elöntés esélye tekintetében is hosszabb idő átlagát veszi figyelembe. Módszertanunk alapja, hogy a legfőbb állandó és változó tényezők figyelembevételével olyan térképsorozatot szerkesszünk, amely lokális pontossággal jellemezi a vizsgálati terület belvízi veszélyeztetettségét. Ehhez 6 fő tényező digitális térképét kell megszerkesztenünk, amelyek alapjai egy-egy jól definiált 1-től 5-ig terjedő paraméter. Minél nagyobb a vizsgált tényező értéke, annál kisebb a belvízképződés lehetősége. A belvízi veszélyeztetettség és a természeti tényezők kapcsolatának tisztázását célzó korábbi kutatásaink eredményeire támaszkodva az alábbi 6 fő tényező számszerű értékét határoztuk meg és használtuk fel a végső térképek szerkesztésénél:

1. Hidrometeorológiai tényező (a súlyozott csapadék és a lehetséges párolgás éves értéke hányadosának 10%-os előfordulási valószínűségű értéke);

2. Domborzati tényező (relief energia a HIDRODEM terepmodell alapján + 8 db környezeti segédváltozó);

3. Talajtani tényező (víznyelési sebességből és egyéb mutatókból meghatározva, a Kreybig-féle talajtérképek és a Várallyay-féle térképek alapján + 3 db környezeti segédváltozó);

4. Földtani tényező (a felső 10 méteres rétegöszlet fő jellemzőiből, mint az agyagossági százalékból, a vízzáró réteg vastagságából és elhelyezkedéséből számítva, melyek egyben környezeti segédváltozók);