A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
1. szekció. VÍZGYŰJTŐGAZDÁLKODÁS - 2. Dr. Clement Adrienne - Kardos Máté Krisztián - dr. Szilágyi Ferenc (BME): Felszíni vizek minősítése az ökológiát támogató fizikai-kémiai jellemzők szerint - az állapotértékelés tanulságai az intézkedési programok tervezése szempontjából
Felszíni vizek minősítése az ökológiát támogató fizikai-kémiai jellemzők szerint - az állapotértékelés tanulságai az intézkedési programok tervezése szempontjából Dr. Clement Adrienne, Kardos Máté Krisztián, Dr. Szilágyi Ferenc BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék 1. Bevezetés Az Európai Unió 2000/60/EK irányelve, azaz a Víz Keretirányelv (VKI) a felszíni vizek jó ökológiai és kémiai állapotának elérését és annak megőrzését tűzi ki célként. Ennek biztosításához ökológiai alapokon nyugvó, a vízi ökoszisztémák védelmét és funkciójának megőrzését előtérbe helyező állapotértékelési rendszert vezetett be. A felszíni vizek állapotértékelését a VKI V. melléklete határozza meg, további részletes útmutatásokat az ökológiai állapotértékelés metodikáját és a víztípusokra jellemző referencia feltételek kidolgozását segítő, kapcsolódó útmutatók [3,4] adnak. A kémiai minősítés alapját a 2008/105/EK irányelv képezi, melyben közösségi szinten szabályozzák az élővizekben előforduló, legveszélyesebbnek bizonyult elemek és vegyületek (elsőbbségi anyagok) megengedhető koncentrációját. A víztestek fizikai és kémiai jellemzőinek csoportja az ökológiai állapot támogató elemei között szerepel a minősítésben. A minősítés során azt vizsgáljuk, hogy ezek a jellemzők mennyiben térnek el az antropogén mentes állapotot tükröző természetes referencia viszonyoktól, mely eltérések az emberi hatások okozta szennyezőanyag terhelések jelenlétét mutatják. A fizikai-kémiai minősítés a jó állapot eléréséhez, azaz a célkitűzések teljesítését biztosító intézkedési programhoz is fontos információt rejt azáltal, hogy közvetlen kapcsolatot teremt a szennyezőanyag bevezetéséből származó terhelés és annak vízminőségi, ökológiai hatása között. így egyúttal a terhelések hatáselemzésén alapuló DPSIR metodika [5,6] kulcselemévé válik. Az intézkedések tervezésének módszertani alapját ugyanis az úgynevezett DPSIR elemzés képezi, amely a hajtóerő (Driver), a terhelés (Pressure), az állapot (Status), a hatás (Impact) értékelése alapján jut el az intézkedésig (Response). Cikkünk a hazai Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv 2015-ös felülvizsgálatának készítése során nyert eredményeket és tapasztalatokat ismerteti, a terv 2015 májusában társadalmi vitára közzétett változatán alapulva [1], 2. A fizikai-kémiai minősítés módszere A minősítés vízfolyásokra és állóvizekre is öt osztályos skálán történik, négy elemcsoport alapján:- oxigén háztartás jellemzői és szerves terhelés,- növényi tápanyagok, sótartalom és savasodási állapot. A minősítéshez típusonként, típus specifikus minősítő rendszer készült, melynek kiindulási alapja a 2010 évi Vízgyűjtő-gazdálkodási tervben rögzített fizikai-kémiai minősítő rendszer [2], Tekintve hogy a tipológia a két tervezési időszak között jelentősen megváltozott, a
