A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIII. Országos Vándorgyűlése (Szombathely, 2015. július 1-3.)
3. szekció. TERÜLETI VÍZGAZDÁLKODÁS - 14. Dr. Konecsny Károly (): Változások néhány dunántúli vízfolyás kisvízi vízjárásában
Számításaink szerint az 1950-2013. időszakban, a vizsgált szelvénynél a kisvizes időszakok évenkénti víztömeghiánya 0 m3 (1975, 1999) és 28,0 millió m3 (1950) között változott, átlagos értéke 6,4 millió m3 volt. Ez utóbbi vízmennyiség a folyón átlagos vízhozam esetén 13 nap alatt folyik le. Ha az időben összefüggő évenkénti leghosszabb kisvízi időszak víztömeghiányát tekintjük, annak sokévi átlagos értéke 4,91 millió m3. A maximális 25,5 millió m víztömeghiány érték az 1950.V.14-X.25. időszakban következett be. Az évi víztömeghiányok 1950-2013. közötti idősor lineáris trendje alig érzékelhető (nem szignifikáns) emelkedést jelez, gyakorlatilag nem következett be változás (23. ábra). 6. ÖSSZEFOGLALÓ KÖVETKEZTETÉSEK A hat dunántúli vízfolyás 1950-2013. időszakra vonatkozó vonatkozó idősorai alapján megállapítottuk, hogy a kisvízhozamok az állomások többségénél csökkenő tendenciájú, de a hatból két állomásnál kismértékben emelkedő. A két 32 éves részidőszakot vizsgálva, az utóbbi évtizedekben (1982-2013) egy állomás kivételével a kisvízhozamok szintén csökkennek. Mind a hat vizsgált idősornál az évi minimális vízhozam legnagyobb gyakorisággal augusztus hónapban jellemző (27- 54 %). Az 1982-2013. időszakban nőtt az augusztusi gyakoriság mértéke. A novembertől májusig tartó időszakban viszont alig fordult elő évi minimális vízhozam. A Kapos Kurd vízmérce szelvény hidrológiai statisztikai vizsgálat alá vett adatsora alapján 64 évből 62 évben (96,9 %) fordult elő vízhozam küszöbérték alatti vízhozam, melyek az év napjainak 25 %-ban jelentkeztek. Az 1950-2013. időszakban a vizsgált kisvízi paraméterek idősorai nem mutatnak számottevő változást (szignifikánsan emelkedő, vagy csökkenő lineáris trendet). A kisvízi időszakok évenkénti hossza és víztömeghiánya alig kimutatható mértékben emelkedett, a kisvízi időszakok évenkénti esetszáma pedig alig kimutatható mértékben csökkent. A leghosszabb kisvízi időszakok maximális víztömeg hiánya 28 millió m volt, ami nagyságrendjét tekintve hasonló mértékű, mint a vízgyűjtőn jelenleg meglévő összes víztározó kapacitás. November-február, és április hónapokban egyszer sem következett be évi minimális vízhozam. A nyári félévben (IV-IX) 97 %-ban fordultak elő az évi minimumok, a téli félévben (X-III) mindössze 3 %-os a gyakoriságuk. Az utóbbi három évtizedben, a korábbi időszakokhoz képest az évi kisvízhozam bekövetkezési időpontja nagyobb gyakorisággal következik be augusztus hónapban, mint az előző három évtizedben, és kisebb gyakorisággal július és szeptember hónapban. A vizsgált dunántúli vízfolyások kisvízi vízhozam mutatóinak statisztikai feldolgozási eredményei azt mutatják, hogy ezek eltérnek a Tisza és mellékfolyói vonatkozásában elvégzett vizsgálatok eredményeitől (Konecsny 2010a, 2010b, 2010c, 201 Od, 201 Oe, 2011, 2013, Konecsny-Nagy 2012, 2014,), ahol mennyiségi vízkészlet-gazdálkodási szempontból egyértelműen pozitív változások következtek be az utóbbi hat évtizedben, hiszen ott nagyobbak lettek az évi minimális vízhozamok, csökkent a kisvizes időszakok időtartama, száma és víztömeghiánya, továbbá nőtt a közöttük eltelt időszak hossza. IRODALOM /. Bartholy J., Bozó L., Haszpra L. (2011), Klímaváltozás - 2011. Klímaszcenáriók a Kárpát-medence térségére. MTA-ELTE Meteorológiai Tanszék. Budapest, p. 287. http://nimbus.elte.hu/~klimakonyv/Klimavaltozas-2011 ,pdf 2. Hisdal, H., Tallaksen, L.M., Peters, E., Stahl, K., Zaidman, M. (2001), Drought event definition. In: Assessment of the regional Impact of Droughts in Europe, S. Demuth
