A Magyar Hidrológiai Társaság XXXII. Országos Vándorgyűlése (Szeged, 2014. július 2-4.)

8. szekció. VIZES ÉLŐHELYEK VÉDELME - 1. Dr. Ács Éva (MTA Ökológiai Kutatóközpont): Átlépve a Rubikont. Invázió vagy a globális felmelegedés hatása? - 2. Bolgovics Ágnes (ELTE): Ritroplankton összetétel a Sajó vízgyűjtőjén - 3. Dr. Fekete Endre - Dr. Kozák Péter PhD - Barla Enikő - Fiala Károly - Vidács Lívia (ATIVIZIG): Komplex vízvisszatartási program a Nagy-széksóstó (Mórahalom) vízrendszerében

csökkentheti. Ismerve a tervet, miszerint a tervezett vízpótlás kizárólag a tározó déli részén kialakítandó 4 ha-os rekreációs tóegység vízpótlását célozza, és a tározó vízszintje folyamatosan csökken a nyár folyamán, akár teljesen ki is száradhat, ez az ott tartózkodó kétéltűek elvándorlását okozhatja. Ekkor vagy megnő a mélyebb vizű részekben az egyedsűrűség, vagy a mortalitás nő meg (esetleg mindkettő). Meg kell gondolni a teljes kiszáradást megakadályozó vízmennyiség biztosítását más, sekélyebb mederrészekben is.

A beavatkozás mindenképpen megnöveli az élőhely-diverzitást, így az egyes fajok térbeli szegregációjának kedvez. Az állandó mély víztest létrejötte és a nyílt vízfelületek méretének növekedése elősegíti a mocsári teknős populáció megerősödését. Ehhez azonban egyéb feltételeket (tojásrakó helyek, napozóhelyek) is biztosítani kell. A tojásrakó helyek kialakíthatók a kotrás során kikerülő homokos talajból felépített „dünesávval”.

Összességében a tervezett beavatkozások a kétéltű fauna fajszámának és az egyedszámának növekedését eredményezhetik, míg a hüllőfauna fajszáma ugyan nem fog nőni, de erős, stabil mocsári teknős populáció kialakulása várható.

2.3. Madarak

A területen madártani szempontú megfigyeléseket többen végeztek de ezek nem minden esetben nevezhetők tudományos megalapozottságúnak. A Dél-alföld madártani eredményeit összefoglaló kötetben (A Dél-alföld madárvilága szerk.: Marián M. 1980) a területre vonatkozó adatok nem szerepelnek. Ami azt jelenti, hogy itt az 1960-as- 70-es években rendszeres madártani megfigyelést senki sem végzett. Csizmazia György ad először teljesebb képet a tó madárvilágáról az 1980-as évek második felében végzett megfigyelései alapján, melyet a Mórahalom monográfiában (1992) közöl. Később a Körös-éri Tájvédelmi Körzet kezelési tervében (2002) találunk a Nagyszéksós-tóra vonatkozó adatokat. A közelmúlt madártani információi Krnács György 2002 és 2007 év között végzett megfigyeléseire alapulnak.

Eddig 64 madárfaj került leírásra a területről, amiből korábban vagy jelenleg 41 faj fészkelt a tavon. Először természetesen a mélyebb nyílt vizet kedvelő fajok csörgő réce, búbos vöcsök tűntek el a területről. Majd a tündérrózsás foltok benádasodása és felszámolódása után a fattyúszerkő és a feketenyakú vöcsök. Később a nádasgyékényes teljes térhódítása és a sorozatos záraz évek hatására a madárvilág